/ a magyar kultúra napja előtt/

igen, azt hiszem az az értelme

hogy elmondjam, meghallgass

és én is ezt tegyem, amikor

te is épp megbízol bennem

nem, azt nem hiszem, vallani

nem nekünk kell egymásnak

a világ valljon nekünk szerelmet

a nap, a hold, a szél, a csillag

a fű, a fa, a kő, a patak -

kisimítom homlokod redőit

szemedből könnyed kitörlöm

füledhez hajolva súgok valamit

melledre fektetem fülem

szívverésed meg tudjam hallani

mindez csak szó egy üres lapon

képzelt mozdulat, egy jelenet

te más dimenzióban álmodsz

velem hasonló jeleneteket

banális, mondod, ezt mondani

de banálisak vagyunk, ez a helyzet

itt vagyok neked s nekem itt te

nem állítunk lécből kerítéseket

ha már nem tudunk ugrani

átmászni sem elegáns rajta

de fölötte összenevetni azon

amit múltkor összekutyultunk

persze rosszul, jót kacagunk

ördögbe azzal a romantikával

takarót lábunkra tévézés közben

kis nasi, könnyű rágcsálni való

(hattól nem eszünk semmit se!)

s éjfélkor rám szólsz, kihúzhatom?

a falhoz baktatsz s a konnektorból

kirántod azt az átkozott zsinórt

különben világít s nem alszunk

2021-01-21