Szövegnapló – zsinórban – (32)

A tudás nemcsak gőgössé tehet, alázatossá is. A szív, a bensőd határozza meg, mit kezdesz azzal, amit tudsz, mire viszed, minek tartod, hogy viszonyulsz hozzá. Az ismeret kötelez is arra, hogy add tovább, ne tartsd magadnak. A lelked őriz attól, hogy elszállj s csak magadnak tulajdonítsd, mintha tiéd lenne az érdem. Mit sem ér az a tudomány, amit nem hasznosítanak. Bármit felfedezel, ismersz, arra való, hogy tovább add, kezdj vele valamit, gyümölcsöztesd. Ha csak magadnak tartanád felpuffadnál, mint egy hordó, kipattintaná bordáidat, ellened fordulna. Mert te csak edény vagy. Ha nem szereznél tudást kiszáradnál, de ha nem adod tovább téged pusztítana. Ha nem használod azt, amid van, vele együtt mész tönkre. Minden egymásért van, nem önmagáért.

Isteni elv ez.

A természet is így robban föl, hasad szét a föld, mert tele lesz gyomra fel nem dolgozott, hasznosítatlan, gondozatlan tetemekkel. Kifordul belőle, mint gyomorból a sok nyers indulat, csiszolatlan erő, mi nem kapott formát, megfelelőt. Meg kell osztanod azt, amid van, különben kárt teszel a világban mindennek, amivel kapcsolatba kerülsz, önmagadat beleértve.

Az öröm az adásban van.

2021-03-18