emlékezik a jólnevelt

szép, hogy ilyen is akad

legtöbbje rá se bagózik

ökörként túr a jövőbe

idén az évszakok összeálltak

egy brancsba léptek

összemosódtak

el sem választtattak

kivirágzott egy pillanatra

behavazott a másik percben

nekik húzta az idő a csárdást

talpuk alá szólt a nótája

ropták s miközben dübörögtek

hóvirág rózsával

barack a téllel ölelkezett

jaj, mondtak mindenfélét sokan

hallgatni nem is bírta ember

ekkora fene nagy zsivajban

csak vircsaftot csapni lehet

a nők, a százszorszépek nyíltak

a kankalinok kancsítottak

a tulipán ki se vonult a kertbe

virággyökerek menekültek

vakondkoma elemében volt

feltúrta centikre a földet

annak minden dühe kifolyt

lyukain gőzölgött sisteregve

vulkánra építettük házunk

szerelmes liánok fojtogattak

nem volt hova s ki meneküljön

földbe gyökerezve iszamodtunk

mit nem ismertünk, valahova

válogatott versekkel bőgtek

a poéták nagy (sír)halomba’

nincs képe a pusztulásnak

ha nincs ki megijedjen tőle

ki nézné, ki haragudna

vagy térne más, új útvesztőre

ha minden meg van írva előre

csak visszanézni lehet rá

a kimentetteknek belőle

2021-04-06