Anyukám, a rózsa még nem virágzik nálunk

de ez az egyetlen szál tulipán a kertben

neked nőtt

Ha majd egyszer mindketten ott leszünk,

ahova vágyunk

elmesélünk egymásnak mindent

amire itt nem jutott idő

Anyukám, ma nemcsak a te napod ünneplik

az enyémet, a húgomét

az unokáim édesanyjáét is

mind anyák lettünk

mi már nagy-anyák is

De ma nem őket csak az anyákat ünnepeljük

A két-, háromszoros anyák már dédek

meg ükök, meg ősök

akikre már csak emlékezünk

Kifoszlik kezünkből, kinőnek

a minket anyává avatók

barázdált, üres marokkal maradunk

átadtuk a holnapnak őket

Már alig ér el hozzánk a szavuk

nehezebben hallunk, keveset is szólnak

De kevesbedik a miénk is

mind többet hallgatunk

Beszélnek helyettünk a túlélő fák

az erdő, ahova szívesen és sokat jártunk

Emlékeznek ránk, ez is megér egy misét

ahogy mondani szokás, mondani szoktuk

Gyönyörködöm a múló a tavaszban

elmúlásom talán még odébb

Gyermeteg vágyunk visszahajt

mind ölelő ölre vágyunk

Atyánk, az Isten téged is, minket is áldjon

ahogy mindenkit, felettébb

2021-05-02