zajos hétköznapok után az ünnep csendje

beúszhat s lehalászhatod, amit a felhők hasas teste

elenged, terhes nő, vemhes állat szüli meg így a kölykét

esik az áldás az égből, nő a földből

ha lehalászod vagy fölszeded gazdag vagy

bebugyolálva a lét terébe /hogy trendin fogalmazzak/

engedi hinned te vagy a közép s tényleg

csak kis úr, akit nem ismersz labdázik veled

rúgja a bőrt napestig, kapura lőve

lám – élet lőn-e, mi teremtetett

s nem valami ócska lőre

mit kitudja honnan szalasztott angyalok öntöttek a földre

császkálnak itt mindenféle lények

ördögök, démonok angyalbőrbe’

nem látszik foguk fehérje

csak mikor nekik már mind bedőltek

mert látni jól csak szellemmel lehet

a merré-t mutatni tűnek a tengeren ott lebeg

a szó, bolyaként vezet

egyszerű, mint a pofon minél hatásosabb nincs

eléggé fáj/meglep, észre térít, nem üt agyon

ki mondhatná uracskáknak s nagyurak Urának mit tegyen?

kiabálhat, úgyse tehetne jobbat egyik szolgája se

de nem csak egytömbből faragott szószékről hangoznak a szók

bizonyság rá sok szellőivadék, aprócska szélfondorok

birizgálják a bőröd, felcsigáznak, szemed másfelé vonzva

hogy ne vedd észre, nem egyedül ténferegsz valahova

a cél nem a gödör, nem a sír, nem a temető

ha repülsz landolj égi/mennyei repülőtereken

ne add magad búsulásnak ostobán/sötéten

mikor gyönyörűségek ölelnek gesztenyeszelíden

simogat a víz, a szél, a fű, a homok, levelek, virágszirmok

sziklák várnak a magasban, domboldalak sávozzák a tájat

erdők lihegnek nyakadba tündérvilágot

esővel hűsűlsz, hóval mosakodsz, gyümölccsel rakod bendőd

szíveddel, e jóllátó szemmel foghatod be a világot

érted, amiben történik, nevet is adsz neki, szeretet

minek e föld ideiglenes hazája

persze voltál szálkás nagyképű, marcona lovag

kinek kegyéért, hogy derülne

epedni kellett a jó bolondnak

azt hívén eléred így a célt, felneveled a gyermeket

erős, edzett, bátor harcosa lesz

ennek a megveszekedettnek, mit életnek neveznek

de nyomor mindenki tudja, itt a földön hol élni adatott

s összefolyik a könny s a tinta, melléfogtunk

minden mellé ment nagyon-nagyon, APU!

kiesett a kézből a pohár, az üveg, a tányér, a kanál

a villa, a kés, a fedő

a lábasban is odaégett, ami sistergett az előbb

hiába nevettünk/bosszankodtunk

a tények makacsul hevertek a földön

fogytak az eszközök, törtek,

szikrák pattogtak a szófelhőkből

mert a rend mord fegyőre

vasvillaszemmel árgusan figyelt, várva

mikor vétünk betonba vert vasigéi ellen – s lőn!

a baj megesett!

nem tudta, hogy az elengedés

zsigerből jön a nevetéssel magunk felett!!

mert nézz oda, nézd csak meg

milyen jelentéktelen minden nyűg, baj

ukáz, amit beléd vertek

s beléd álltak éknek, hogy megakasszanak, fel ne szállhass

a gondjaidhoz láncoltak/kötöztek, amiket kitaláltak

majd, ha megoldod őket mind, szabadulhatsz –

de a gondok csak szaporodtak, tudta ezt mind, te is ismétled

landolás sem történt, mert elmaradt a fölrepülhetsz–

2021-04-19