az embernek sokkal kevesebb baja van

amíg csak a szívére hallgat

gyönyörködik a lányokban, fiatal férfiakban

örül a napnak, issza az esőt, kerteli kertjét

csodálja a villámokat, felhőket, a teremtést

nem gondolkodik feljebb annál, ami, aki

sóhajjal vagy magában dicséri Istenét

csak mikor kifacsart agyafúrt kérdésekkel

borítják fel a rendet

ülepedik le agyában porként

s lesz sok szemetje a kérdéseknek

mikor nem elégedik meg a nappal, az éjjel

s fogcsikorgató értetlenkedések tömik el észlelő réseit

a szemet, a fület, a szájat

akkor lesz süket életére az ember

mi magától értetődő – kilengve bong, cseng

csap nagy zajt, zúg, mint viharban a tenger

még ekkor is békét onnan remélhetne

ha megfigyelné, a hullámok egymásnak sosem feszülnek

s hogy így eszét járja a gondolatoknak

háborús garmadája

hogy lehunyhassa végre a szemét

s lelke nyugodjon, alig várja

tudálékos, kioktatónak hangzik a versem?

vedd minek érzed, te tudod gondolatod

én csak a dolgom végzem

2021-06-01