/Árnyak - saját digitális fotóm/

az meglett ember, akinek

más szabja meg a rendet

aki a gyengének hajt fejet

bölcs magának ott benn

aki békében háborút vív

otromba tévedések ellen

kit a háborúk ki nem viselnek

annyira, hogy megrekedjen

benne a szó (s a lélek árja)

aki nem hagyja soha magára

világát, ezt a kicsi helyet

összesepri a szemetet

mit hevenyészett szavak hánytak

lába elé a gyanútlan

tanulatlan lusta diáknak

az meglett ember kit a rend

állít élére a hazának

s nem a szabadság hagymázas

önkívület-áriája

kit a szabadság rendje szült

s a szeretet indulata küldi

a másikhoz, akitől remélni

csak a bolondnak sikerül

de a szelet markába fogni

céljául nem tűzi ki

ellenben a szíveket össze-

terelni képes egyedül

az meglett s ember a javából

ki a kezem nem engedi el

csak ha már látja lépek, járok

keskeny ösvényen is eltalálok

se jobbra se balra nem esek

egyedül is célba találok

s ezért plecsniket nem kívánok

bagatell dolgok ezek mind

mégis ezek a kicsi semmik

tartanak, visznek – emlékeink

ezért könyörgöm hát magamban

őrizd meg Uram ezt a nyugalmam

bírhassam eszem s szívem végig

higgadtnak, amíg élek itt

2021-06-09

https://ujkafe.website/?p=96222#more-96222