1.

Nem szeretem Wass Albert műveit. Ahogy Nyírő Józsefét sem. Édeskések, giccsesek, nyúlós-nyálasak. No meg antiszemita elszólásokkal tűzdeltek.

Wass Albertről a fél (magyar) világ állítja, hogy zseniális. A magyar (is) fél-antiszemita  nemzet. Nemcsak muszájból küldte őket a halálba.

De ez már történelem. Mégis, feltámadni látszik.

De azt sem akarom, hogy arra kényszerítsenek: antiszemita halottakat gyűlöljek, mert nem vagyok hajlandó. Nem szeretem a művei stílusáért, az agresszív önsajnálatért. A székelységet állítja vaslobogójára emblémának, s ezzel úgy manipulál, hogy ma már visszavezetik eredetét a teremtés előtti időkre. Mennyivel jobb ez a románok felfogásánál, kik ugyanezt csinálják? Az a vehemencia is taszít, amikor ugyanolyan hevesen kampánhyolnak a székelység kivagyunk mi-ja mellett. Semmilyen mellveregetést nem szeretek. 

Ezek a halott eszmék újra támadnak. Emiatt gyűlölik a balliberálisok a nemzeti oldalt. Legyünk inkább szivárványosak címszóval lengetik a szabadság zászlóját, a haladás nevében. Ami azt jelenti: szabadon szerethetsz bárkit, nemre, nemzetre, fajra való tekintet nélkül. Aminek egyenes következménye: szabadon ölhetsz, ha úgy adódik, fajtalankodhatsz, ha úgy hozza kedved, és erre a legelvetemültebb módszereket is fel lehet használni, mert (ugye) Isten nincs, tehát istenfélelem sincs, ami visszatarthatná az embert pusztító és önpusztító vágyának kielégítésétől.

A reménytelenség ült trónra. A hit devalválódott, rögeszmévé aljasult, szeretet pedig  átalakult mértéktelen pusztítássá, felfal mindent, ami elébe kerül, s amiben az élet mozogni látszik…

Mit tehet az ember, aki élni akar, nem ölni? Kivonul a pusztába. Ha nem teszi – felfalják.

2.

Az az indulat legyen bennetek, ami őbenne: megüresítette magát, mikor miután megalázta magát, szolgai formát vett föl, nem élt vissza isteni hatalmával, engedte, hogy kitöltsék rajta bosszújukat, haragjukat, mérgüket –- hagyta hogy megöljék.

3.

Két ember egy nézetkülönbség miatt szakít: egyik jobb, másik baloldalivá kristályosodik. E két nézet összebékíthetetlen.

A világot így osztja meg a "nézet". Ez pedig választás kérdése. Egyetlen módon kerülheted el a tőrbeesést: ha feladod a küzdelmet, leteszed a fegyvert igazán és képletesen is, nem tüzelsz senkire. Amíg bármilyen zászlót lobogtatsz, még ha a kereszténységet is tűzöd rá címerül, választásod rabja leszel, a világhoz tartozol. Nem beszélni kell már – némán cselekedni. Nem kell a pokol bugyraival fenyegetőzni. Nem kell az üdvösséget ígérgetni. Egész lényed legyen a felkiáltás szobra: elegem van a világból! Nem ide tartozom. Vidd, ha kell valamim, vedd, ha kell az időm, erőm, életem. Én már nem vagyok benne.

4.

A gyerek. Erre kell megtanítani, fokozatosan, csak szeretettel. Lássa, érezze: te szeretsz, szereted, mindenkit szeretsz, senkitől semmit nem akarsz, nem vársz el. Nincs jobb prédikáció. A szavak rég kiürültek a szószéken. Minden szó panasszá változott. Jajong az egész világ. Harsány öröme fülhasogató üvöltés, Isten arcába csapó szemrehányás.

2021-07-13