A kereszténység erő nélkül nem ér semmit. Ha nincs is neki sok, egy kevés ereje mindig kell legyen, különben a világban uralkodó nézetek, hitek, meggyőződések, tapasztalatok, tudás – úgy elsodorja, mint a sicc, pinty, könnyedén.
A kereszténység kikezdhetetlen alapköve maga az Úr, a kijelentései, beszéde, igéje, tettei által.
Csodákat tud produkálni az ördög is, tolvaj, ellopta Isten kincseiből, meg tud téveszteni, szemfényvesztő – tőle óvakodni kell, távol tartani.
A kiürült kereszténység nevetségessé lesz a világ szeme előtt. Hiába tartja a keresztet maga elé, nem rettennek meg az ördögök. De az erőtől elfutnak, megijednek. Ahogy a sötétség a világosságtól.
Beugrik a mondatok alatt, míg írom őket, egy csomó kép az életből. A filmek, amikor szórakoztatásunkra nevetségessé teszik a kereszténységet, a bibliai ismereteket. A szégyenérzet, amit a hívőkben keltenek, akiket ostoba hiszékenyként ábrázolnak. A „traumák”, amiket elszenvednek, amelyeket a hívők okoznak a hitetleneknek, akiket egy életen át nem tudnak aztán kigyógyítani lelki „megrázkódtatásaikból”. Mindezekkel a hívőket vádolják, akik gyakorolták az Isten igéjébe vetett hitüket gyerekeiken, akiket hitetlen közegben oskoláztatnak, keresztényietlen tudásban nevelnek fel és így rendezték be az életüket. Kitapétázták elméik falait az istentelen, Isten nélküli tudással. És sokra vitték, előre jutottak – csak lelki nyavalyáikkal nem tudtak mit kezdeni, de lettek lélekgyógyászok, pszichológusok, pszichiáterek, tudományok és áltudományok épültek fel az istentelenség kövén – ahogy Lucifer ígérte istennek Madách Tragédiájában: egy talpalatnyi föld elég nekem, hol a tagadás lábát megveti, világodat meg fogja dönteni”, mondván. És itt Madách az értelemre, az ősi tudásra, az almafáról evett gyümölcs „termésére” utal.
A harc, ami a két „világ” között áll, ma is dúl – erről beszélt is az Úr Jézus. Arról is, hogy óvakodni kell a hamis prófétáktól. Figyelmeztetett az erőre, ami a követőinek venniük kell tőle. „És vesztek erőt”. Arra is intett, hogy azokat is kerülni kell, akik azt mondják magukról keresztények, de nincs erejük.
Mi ez az erő? A Szent Lélek ereje. A hit ereje. A meggyőződés ereje. A cselekedetek bátorsága. Az igében való hit. Az ige megcselekvése, abban való meggyőződés, annak ismerete, elfogadása. A tanítványság. A szolgálatok erre adattak. Nem elég egy szóra megtérni és utána folytatni mindent úgy, mint azelőtt. Ez a hitetlenség, a képmutatás, a széles úton járók tömege, akik úsznak az árral.
Nem az az ostoba, aki hisz a világosság Urának, hanem aki nevetségessé teszi ezt a hitet. Az a nagyképűség, a gonoszság netovábbja. A gőg gyilkos. A lenézés öl. Csak a szeretet bátorít, biztat, erőt adva. A hit, szeretet, remény hármas egysége nem szakad el, az engedelmesség, meggyőződés, biztos tudat, hogy jó úton jársz. Mondhat bárki bármit Isten igéje ellen – hiábavaló lesz és elenyész, elszáll, mint a füst, de megmérgezhet, ha sokáig tartózkodsz „levegőjében”. Ez a levegő a tudás, ismeret, az isteni kijelentések tagadására felépített tudás-házak hamisak, megtévesztők, illúziókat ígérők, semmit be nem váltók.
A bibliai igék hívőknek eledel, hívőknek tudás, ismeret, erő, táplálék – a szellemnek, léleknek, testnek. Ezek nélkül halott vagy, bár úgy nézel ki, mintha élnél.
2021-07-27
