(Egy napjainkban játszódó dráma egyik monológja)

(öngúnnyal)

húzd meg magad, ki világra jöttél

és természetesen

és szégyelld magad,

ha nincs benned semmi defekt

ha Isten arcát is tükröznéd

kiutálnak nemcsak a földről

bőrödből is, amibe születtél

told el anyád hasát magadtól

keresd meg a tejcsorgató csapot

rugaszkodj égig, ha élni kell

elérhető közel a lábad se lógjon

mert lerántanak a magasból

te szemérmetlen tökéletes

s világ csúfjának kiáltanak

ki nem átall még mindig szuszogni

ne jajgass, keress egy sűrű erdőt

mély gödröt mibe belebújhatsz

rejtsd el magad, meg se mukkanj

te hibátlan, nem elég rekedt a hangod

és még a nyakadban lóg a biléta

nem itt született, valahol máshol

ahol a kisebbségi megtűrtek

(rezignáltabban) 

kifordított világ ez régen

a gyáva szép, a bátor reménytelen

s ki a tisztát fölemeli, sietve mossa

utána kezét, eltüntetve a nyomait

jaj, ez egész! fertőz! ez folttalan!

nincs vele semmi hézag! nem jó!

s visszájára fordul minden addigi

a deformált, a ferde, a fertelmes a jó

az odakozmált étel, a félresikerült

s aki segíthetne, azok a félrementek

(tárgyilagosan)

versem apropója előző cikkemre

felzúduló szivárványsereg

önérzetes kiállása az egojuk

és minden mellett, ami ferde

s nyomatékot szerezve szavának

előráncigálta származásom

nyavalyásnak titulálva

ki nem itteni magyar, nem is az

hát menjen oda vissza a csudába!

(szomorúan)

ajjaj, nem tudja, eljöhet rá is

ez élet minden nyomorúsága

de magába szállni akkor se fog

neki az a csont kell, mi századok óta lerágva

(reménykedve)

hiszen a különös, a másik: érték

de ha nem veszi föl magát az ember

teremtett férfiként, teremtett nőként

kinek makog nemtelenek ketrecében

ahova csúszva most még könyörög?

s kinek könyörög, ha szerinte nincs méltó

lény, mert Istent is tagadott

aki rajta segíthetne?

(elmesélve)

hogy felháborodott az értelmiség

mert szót emeltem az érdekében

még nem szóltam Istenről, s már nekem ugrott:

ostoba migráns vagy, tűnnél innen el!

kicímkézett már jóval ez előtt

hogy elfogadtassa honfitársaim

alkotásait bemutató sorozatom –

gondolva alája: ez még belefér

(meggyőződéssel)

de jó, hogy munkahelyen, szálláson kívül

mindenért tisztességgel megküzdöttünk

nem kérve támogatást, szerepet sem

az önálló est megtagadását elfogadva

majd a kirúgást panasztalan cipeltem

gyári munkásnak mentem

nem szégyelltem az éjjeli portás

szálazó varrómunkás, mosódás munkakört

dolgoztam három műszakban és egyszerre két munkahelyen

jártam kóbor komédiásként iskolát, tornatermeket

hogy a tényleg betevőt megszerezzem

eltűrtem a lapos pillantásokat

a „mit keres itt” tekinteteket

mikor a színházba bementem

fel nem róva sebeim senkinek

nincs kitüntetésem mit irigyelhetnének

a nyugdíjamért is megdolgoztam

de most, hogy a jövőért megszólaltam nekem esnek

holott csak annyit mondtam, igaz egy példázatban

gondoljuk végig, emberek

(beletörődéssel)

hát nem, ők mást akarnak

áttáncolni az életet egészen

(cinikusan, őket idézve)

törje magát a szerencsétlen többség

ha oly bolond, hogy a szürke masszából

és bármi áron nem akar kitörni

mi magunkra öltjük a szivárványt

– ha már alatta átmenni lehetetlen –

így alánk kerülhet mindenki

gyereket meg csináljon a tömeg!

2021-08-05