„Az Úr az ő útjának kezdetéül szerzett engem; az ő munkái előtt régen.
Örök időktől fogva felkenettem, kezdettől, a föld kezdetétől fogva.
Még mikor semmi mélységek nem voltak, születtem vala; még mikor semmi források, vízzel teljesek nem voltak.
Minekelőtte a hegyek leülepedtek volna, a halmoknak előtte születtem.
Mikor még nem csinálta vala a földet és a mezőket, és a világ porának kezdetét.
Mikor készíté az eget, ott valék; mikor felveté a mélységek színén a kerekséget;
Mikor megerősíté a felhőket ott fenn, mikor erősekké lőnek a mélységeknek forrásai;
Mikor felveté a tengernek határit, hogy a vizek át ne hágják az ő parancsolatját, mikor megállapítá e földnek fundamentumait:
Mellette valék mint kézmíves, és gyönyörűsége valék mindennap, játszva ő előtte minden időben.
Játszva az ő földének kerekségén, és gyönyörűségemet lelve az emberek fiaiban.”
(Példabeszédek 8: 23-31)
minden művészetek fején a korona
a színész mesterségéé
nem a színházé
sem a rendezőé
még csak az igazgatóé sem
a színház az a különös intézmény
ami minden művészeti ágat
magába foglal, ötvöz
és felcsillogtat
színészein keresztül
a modern színház ezt irigyelte tőle
kifordította önmagából, gépiesítette
lelkét atomjaira szedte
vagdalta, mint húst a mészáros
egyediségétől megfosztva kínálta
s mikor a bicskája beletörni látszott
az érzéseket szeletelte
felaprította a szituációkat
nem várt el a színésztől egészet
csak részdarabokat
te vagy a fájdalom, te a szex
te vagy a harag, az indulat, a vágy
te csak a közömböst hozd, a katonát
te vagy a buta, te aki tudja
te a nekem engedelmes gép
a rendező bújt bele a színészbe
fancsikákra tépte a szerepet
majd összeragasztotta-rakta
mint lego-kockákat a gyermek
az aláírása volt a lenyomat
márkanév, eladhatóság-garancia
amitől később soha senkinek nem jutott eszébe
kit is látott a színpadon, melyik színészt
kinek a rendezésében
és milyen előadás volt
kiradírozták a lényegét
az egyéniséget, ami arcot ad
egész alakot a színpadi alaknak
ami csak annak adja meg magát
aki a lelkét neki kölcsönadja
a teremtéskor az Istenfiú
gyönyörködött a játszadozó emberfiakban
mindnek külön, saját arca volt s van
nem élettelen anyag
az ember lelke kisajátíthatatlan
2021-08-31
