1.

ha nem érti, ne értse

nem kell mindenki szeresse

az - mintha senki

otromba mozdulattal lever

porcelánvázát, faliverset

majd kárpótlást fizet a biztosító

akivel ilyen félnótásokra

szerződést kötnek

2.

nem jön vissza, ami elmúlt

hiába minden optimizmus

lehetsz trendi, de nem vigasz

elmúlik minden, amit siratsz

vidám lehetek persze, hisz

Isten megváltott, mennybe visz

nem tehetek arról, hogy mások

mit gondolnak az elmúlásról

jaj, nagyon szabadok vagyunk mi

amit akarunk azt gondolunk ki

lehet kevés a kenyér a spájzban

mégis bemehetsz érte bátran –

jönnek csapások, hurrikán, dögvész

elsüllyedt földek nyelik a termést

összemennek az évszakok

hogy lenne béke közöttünk is

ájtatosnak tűnik a hívő

a Jézus-követő, a meditáló nő

a többség mákonyt keres magának

lehet nyugati, keleti álma

de jöhet délről vagy északról

butulunk, vesződünk mindenkor

interjúvoljuk egymást, hogy mi van

mit gondolsz arról, ami most van

de már a válaszra nem adunk

csak időnk töltjük, teljen a nagyúr

nyomása alól kikerülhetnénk

végre légüres térben lennénk

ahol nem megyünk egymásnak

nem zavarna szaga a másnak

gombot varrhatnánk az egészre

ugyan bizony az egész mivégre

végszó, zárszó, kapubecsukás

könyv-, laptop-, teló kikapcsolás

megszűnne végre a kapcsolat

amit itt végigsírtunk

hisz aki örült bolondnak néztük

hallelujája tépte a fülünk

azt láttuk csak, amit láthattunk

nem élni, létezni tanultunk

ha valaki fel mert nézni az égre

bolondnak tartottuk

pedig nem vétett a légynek

sem a napnak, szélnek, esőnek

3.

a legjobb szerető a halott

nem bánt többet

változatlan

nem okoz meglepetést

története tiéd

nem vehetik el

örökre neked marad

engedelmesen

sorol emlékeid közé

amit neked adott

azzal senki nem versenghet

kisajátíthatatlan halottságában

4.

a strucc ismeri a hosszú élet titkát

ha a fejét homokba dugja

teste hiába szenved

ő nem tud róla

egy idő óta így élt

fejét a polcra rakta

tagjai császkáltak

alatta a porban

magasról legyintett rá az ember

jött a gazda, seregszemlét tartott

átnézte állományát

a feleslegesen lógó tagokat levágta

ahogy a száradt kórókat szokás

a polcon csak fejcsonkok sorakoztak

valami érthetetlen hiánytól szomorkodva

a gazda pedig a szomorúságot nem bírta

2021, augusztus 23 – szeptember 10