milyen tékozló napokat éltünk

uramisten

álmainkat írtuk

ma hajnalban megint

álmodtam valami szörnyűséget

zsibbadtan ébredtem

mint akit ...

miénk volt a nagybetűs világ

álltunk közepén

ránk vágyott

szél fente fogát, lágyan simogatott

majd belénk harapva újra kóstolt

édesebbek ...

„mert annyit érek én, amennyit ér a szó

versemben s mert ez addig izgat engem

míg csont marad belőlem s néhány hajcsomó”

Radnótit emlegetem

de nem ...