milyen tékozló napokat éltünk

uramisten

álmainkat írtuk

ma hajnalban megint

álmodtam valami szörnyűséget

zsibbadtan ébredtem

mint akit fenyegetnek

s már nyílt is az ajtó

én belülről, ők kívülről

végül az idegenek nyitották. jöttek be rajta

szélesre tárva

hogy beférjenek a munkások

akik kicipelik a benne valókat

a kicsim aludt a belső szobában

hirtelen azt sem tudtam mihez kapjak

álltam egy szál pendelyben szinte ruhátlan

amíg aludtam

az udvaron a bejáratot elbarikádozták

a fenyőket görgőkön vihették

most talpfákon nyugodtak mozdíthatatlanul

a kocsiút elzárva

ki sem lehetett menni a kapun

– a kicsi a szobában!

futottam volna

de bénultan gyökerezett lábam a padlóba

egyszál pendelyben álltam tébolyultan

mit versek

mit színház

mit facebook

az unokámmal ketten vagyunk

s ezek itt idegenek

senki nem jön, akire számíthatunk!

még jó, hogy nem esett, de eshetett volna

hálóruhában hova s hogy futok innen

unokámat ölembe csomagolva?

már egész szigetek égnek Göröghonban

meg máshol a világon, mit rinyálok itt

csak meg ne tudják ezek az állatok

hogy félek, nyüszítek én is, mint az állat

felébredtem

estére pedig nevetve néztem vissza

2021-08-12