tegnap még megrágta
az ételt, amit megevett
a szót, mielőtt kimondta
s a betűket leírta
a könyvet , amit kiadott
s a világ elé tárta volna
ma már megtanította
a gépet és szélfalait
vigye amerre akarja
csak tegye hírré megint
s a megrágatlan mondatok
átgondolatlan képzetek
elárasztották a nagy falu
világát, az internetet
nem volt árvább ember soha
ezen a széles világon
kikiabál mindent
úgy tűnik sok a barátja
de csukott testtel ül az ágyán
miközben lejár ideje
véli száguld a rakétákkal
de csak fogy valós élete
nem cifrázom tovább, a lényeg
kint száradnak a levelek
kupacaik példázzák
a meg nem élt, íratlan perceket
s mit régen szívvel kutatott
sok kíváncsi, érzékeny szellem
most átsiklik felette
a rengeteg vak lélekszem
megnyalja a cukrot, a sót
nem élve igazán semmivel
valahogy így szólt az írás
ha emlékszik rá valaki
mit egymás fülébe súgtok
a tetőről hirdetik
ki gondolta volna, hogy így
így fogjuk hallatni?
2022-01-03
