tegnap még megrágta 

az ételt, amit megevett

a szót, mielőtt kimondta

s a betűket leírta 

a könyvet , amit kiadott

s a világ elé tárta volna

ma már megtanította 

a gépet és szélfalait

vigye amerre akarja

csak tegye hírré megint

s a megrágatlan mondatok

átgondolatlan képzetek

elárasztották a nagy falu

világát, az internetet

nem volt árvább ember soha

ezen a széles világon

kikiabál  mindent

úgy tűnik sok a barátja

de csukott testtel ül az ágyán

miközben lejár ideje

véli száguld a rakétákkal

de csak fogy valós élete

nem cifrázom tovább, a lényeg

kint száradnak a levelek

kupacaik példázzák 

a meg nem élt, íratlan perceket

s mit régen szívvel kutatott 

sok kíváncsi, érzékeny szellem

most átsiklik felette

a rengeteg vak lélekszem

megnyalja a cukrot, a sót

nem élve igazán semmivel

valahogy így szólt az írás

ha emlékszik rá valaki

mit egymás fülébe súgtok

a tetőről hirdetik

ki gondolta volna, hogy így

így fogjuk hallatni?

2022-01-03