jó könyv az a biblia, akkor is, ha a polcon van olvasatlanul, mert ha már egyszer elolvastad megismerted, kegyelem nyomorult állapotodban az Ő felismerése, aki olyannak teremtett, hogy felismerhesd

aludnék, de csak ülve sikerül egy-egy kicsit

fekve pár percig csak jobb oldalamon

felülök, kiegyenesítem a hátam, a térdemre támaszkodom és mély lélegzeteket veszek óvatosan, hogy ne fulladjon köhögésbe

de belefullad, kínlódom, hogy ne zavarjam az alvót

ettől befeszül a szervezetem, kisebb pánik lesz úrrá rajtam

most döbbenek rá, milyen pusztító erő a félelem

össze van kapcsolva a gyomrom, a tüdőm, a derekam, a karom

végre felszakadozik a lerakódás, pillanatokra megnyugszik a testem

látom magam előtt a tüdőrózsáim, hogy szenvednek

jelzéseket küldenek, ingerlik a torkom, légcsövem

s a testem úgy engedelmeskedik ahogy elő van írva

felül, vele együtt én is, vagy fordított sorrendben, de mindenem összefügg

csodálatom az eddiginél mélyebb, mennyire pontosan ki vagyok találva

nincs erőm nevetni, örülök, ha levegőt kapok

csak tüdőgyulladás, nem covid, de a tudás máris súgja, nem biztos, bele lehet halni

de nem ez a legnagyobb problémám, hanem élni ilyen állapotban

bevillan hány emberért imádkoztam, azt hívén, azonnal megszabadul kínjaitól

és csalódottan kullogtam el, hogy nem a szemem láttára történt, pedig tudtam,

minden dicsőség az Úré

mégis, azt tanultam magamnak a bibliából, hogy meg kell gyógyulnia, ha hisz

de az Úr útjai kifürkészhetetlenek és ez jó, bármennyire is nehéz

mert kegyelem által erősödik a szív, szükségem van a nyomorult állapotomra,

hogy felismerhessem

minden ízem-porcikám egységben működik, egymásért, nem von vállat részvétlenül, szervesen hozzám tartozik

a légcsövem is fáj, mikor köhögök, a gyomrom nyomja a szívem, a derekam kiegyenesedik, hogy kiszabaduljon, ami beszorult a tüdőm, nyelőcsövem közé valahova a testem bugyraiba

eközben az Úr a lelkemre beszél

más megvilágítást nyernek szavai, tagjaim közösen küzdenek bennem értem,

ha fáj az egyik, fáj a másik is, nem marad tétlen,

mozgósul a lélek bennem, szól nekik, és a test megfelelő irányba mozdul,

a szerveim összefognak, ki tudom fújni az orrom, felköhögöm a nyáltengert,

fokozatosan szabadul tüdőm, légcsövem a szennytől,

szépítve nevezem, mert undorodom attól, ami benne összegyűlt

valahogy így lehet egymást szeretnünk, kik az Úr megváltottjai vagyunk,

beteg szerveim tanítják a régi leckét , hogy felfogjam, a gyülekezés célja ez,

és milyen csodálatosan ki vagyunk találva

az el nem hagyván azt parancsa most világosodik meg igazán,

hogy egymás nélkül sötétben vagyunk, ahogy írja a költő

és irgalomra van igazán szükségünk, hogy megessen a szíve valakinek,

de hogy tudna megesni, míg maga nem esett ilyen állapotba, hogy felfogná

Egyek legyenek az Úrban, nincs különjárat

és ha az Úr azt mondja, amit mond, azt akkor is jó megfogadni, ha nem érzed, nem hiszed, mert a hitetlen Tamásnak is bizonyságot adott,

és a kissé különc, de az Úr által szeretett Jánosra is azt mondta Péternek,

ha akarom, hogy ő megmaradjon, mi közöd hozzá? te kövess engem

és a gyomrom, tüdőm, nyelőcsövem, karjaim, lábam szó nélkül összefognak,

hogy megszabadulhassak attól, amit felszedtem a külvilág piszkából

ez a felismerés mai kegyelem-kenyerem

Őt dicséri minden, minden, minden

2022-02-17