a borzasztó, hogy megszokod
a borzalmat, természetes lesz
az bosszant, ami normális
ha sír, mert szenved
és nem érted, miért nem tűri
hangtalanul, mint néma bárány
miért ágál, kakaskodik
mikor a kést torkához szorítják
tartaná nyakát szelíden oda
csurogjon vére akadálytalan
minek előtte hisztériás roham
mért nem hal méltóságosan
mint akit elrendeltek erre
mennyivel kevesebb elégtételt
adna gyilkosainak, mennyivel
nagyszerűbb volna dicsősége
úgy vélem, talán értem
így remél időt kicsikarni
az elrontottat helyrehozni
még adna belőle végzete
de késő, már tehetetlen
nincs erő mi visszafogja
ami idáig összegyűlt
kifolyik, mint lyukas fazékból a lé
mert alágyújtottak
