nagyképűen mondogat az ember

ismerem – és csak sejtelme van

elszalad a ló és a nyelved

költő-barátom, aki voltál/vagy

mit tudhatunk abból az éjszakából

vasárnap előtt, ami volt

abból a szombatból, kárhoztatásból

csak a hírt, bátyám, csak a mondatot

mert szombatja az Úr az ő népének

s ha belejutsz, örömöd leend

a szombat ajtó az üdvösségedhez

és ez csak az Ember Fia volt

hol vagyunk még a virágvasárnaptól

most isszuk a keserű poharat

bár mondhatnád te is, barátom

aki még ellene, s nem vele vagy

mosolyoghatok a béke kedvéért

ne rontsam el az ünnepes napod

de ott belül, a lélek legmélyén

tenger háborog s fodroz habot

zajlik az ár, az örvény nem pihen még

a lent s a fönt némileg egybekelve

birkózik e földi rettenetben

s hogy kiút vajon innen kinek merre

ha nincs vasárnap meg sem tudhatod

szívemnek, kit gyámolítva őrzök

mikor hajnalban felébreszt engem

még tisztán hallom dobbanásait

óvadékod letétbe helyeztem

tarts ki, jövök mindjárt szentem

s kivált nemsokára, aki megvett engem

2022-04-16