Versdráma – lírai óratórium
Prológus
ha már kiállsz a földből
mindennek, ami kiáll a földből
a látszani akaráson túl
kell legyen valami célja
csináljunk gyereket ő is kiáll a földből
építsünk kunyhót
ültessünk fát
emeljünk sírhantot
húzzunk kerítést
állítsunk tornyot
kössünk kötelet a kiálló fák közé
bogozzuk össze a kiállókat
láncot a lábakra nyakra derekakra
lakatot szájakra
leplet az agyra
kötést a szemre
gyűrűt az ujjakra
plecsnit a mellre
koronát a fejre
de előtte
húst a gyomorba
zöldséget a szájba
bankókat dugni az asztalfiába
á!
ó!
juj
***
Monológ két hangra
(Ketten vannak a színen, egymástól távol. Egy-egy fatörzsön ülnek. Időnként felállnak, elmozdulnak, de jellemzően magukban gondolkodnak. Csak időnként fonódnak egymásba gondolataik. Nézhetnek is egymásra, mint akik most találkoznak először, vagy sokadszorra – ahogyan a szöveg bennük megfogalmazódik.)
-kevés dolog biztosabb
mint hogy szabadnak születsz
cigánykereket hányni a réten
-korlát egyedül az anyai szó
sötétedéskor hazajönni
s pár muszáj feladat
mosogatni, rendet rakni
megkeresni, ami eltűnt
-ha dolgozni megy ránk zárja az ajtót
egyikünk fér ki csak az ablakrácson
-illedelmesen köszönni, szépen öltözötten
-szoknya, masni, kötött kabátka
-ragyog anyánk velünk a Sétatéren
-ha nagy leszek, mondtam
nem fogok gyereket verni
a világnak hirdetek valamit
-tanúd Isten ki figyelt a hegyről
-nem féltem, vakmerőnek tituláltak
miben több ez a bátorságnál
-lehetett volna tudni már
-Isten választott
arclegyintés lettem
kifiguráztam magam
-ártatlanságod védett
-gondolataim versbe tömörültek
-írj naplót, mondta apánk, segíteni fog
-lényegre törtem, nem mesékre
-az írás életkorod követte
mese, napló, majd vers
-taszított a tárgyias jegyzet
-a minden lehetséges beszűkült később
-hogyne robbant volna akkorát
Isten létezése bennem
addig senki nem mondta: VAN
-azt se, hogy szeret, inkább ijesztett
-39-évesen kezdtem megismerni
felöltöztetett
-ez volt az első fejezet
*
nincs tökéletes mozdulat
minden elromlik egyszer
csak a szándék marad eredeti
*
Az Öreg szakálla hófehér. Egy kövön ülve láttam utoljára. A táj sziklás, kietlen. Előtte aranyhajú gyermek játszik a porban.
---
Később már csak hangja ér el hozzám. Fiát siratja. Zokogását nem lehet elviselni.
Belerendülnek az egek.
Nagy csend következik. Nem tudom meddig tartott.
Majd kitör. Haragja mindent ellep. Kő kövön nem marad. Talán egy porszem, amennyire megítélhettem.
---
Az Öreg soha nem hazudott. Amire azt mondta: jó, jó volt. Még akkor is, amikor az célt tévesztett.
---
Hárman voltak: Ő, a Fiú és a Lélek. Amit teremtett az is tökéletes. De háborúság is volt az egek egei között.
Amit a hófehér hajú kigondolt, csodálatos lett. Támadták, de az Öreg hárman volt. Nem bírt vele senki, semmi.
Egysége bonthatatlan. Kiket besároztak, Fia élő vérével tisztára mosta. A gyermekeken jelek ragyogtak.
Nem tudni a mindenséget, csak egy szeletét. De abban ott az új Föld, az új teremtés, az Alkotás Örök Öröme, az Atya, a Fiú, a Szent Lélek szövetsége, pecsétje.
Jöhetnek bármilyen egekből ismeretlenek: Vele nem bírnak. Az pusztul el, aki nekitámad.
2021-12-20
-
Párbeszéd
A: - Messziről jött ember azt mond, amit akar –
B: - Hittel vagy hit nélkül mit akar ember ezen a világon –
A: - Folyton bizonygat, hogy van helye, értelme neki itt –
B: - De mi dolga, hogy ne legyen dolgavégezetlen –
A: - És mit számít, hogy az lesz úgyis –
B: - A hiábavalóság olyan fényes, csak a bolond nem látja –
A: - Mit számít, ha bolondnak néznek –
B: - Mit ér, aki okos –
A: - Ugyanoda jut mindenki –
B: - A sors, a végzet, ez a…(nem mondja ki) - elbánik velünk –
A: - Minket használ erre, hisz neki nincs keze –
B: - Nincs semmije, egy nagy hazugság –
A: - Csak betesz nekünk, kik előtt szép jövő áll –
B: - Egymásnak ugraszt –
A: - Hogy ne szeressünk –
B: - A szemüveget kell levegyük…
A: - Meglátni az embert, akiből csak egy van –
B: - Mindenkiből csak egy –
A: - A működésünk sem egyforma, csak hasonlít –
B: - Minden ember egyedüli példány – (összenevetnek a közhelyen)
A: - Megszeretni, szeretve lenni, mind egyszeri pillanatok egymásutánisága –
B: - Ebből kellene összeállnia az életnek –
A: - Minden pillanatban újra születik, megszületik, ölelésre kész –
B: - Kész arra is, hogy elfogadja –
A: - A hiány hazudik ki magunkból –
B: - Mintha nem lennénk teljesek önmagunkban –
A: - Pedig nincs tökéletesebb teremtés nálunk.
(Instrukció: Kellő szüneteket tartva a replikák után, átéléssel. A jelenetet annyiszor lehet megismételni, ahány érzelmi-indulati töltet eszébe jut a szereplőknek.)
(Zene)
-
A Házsongárdi temetőben éjente vandálok járnak…
(első közjáték)
A: - Cudar világ, de összenyomnálak!
Mint rothadt almát, ha becsap a pírja!
Az illik hozzánk, ugye fiúk,
a keserű, férfias önfegyelem,
a káromkodó, asztalra csapó
majd fejet lehajtó, fogösszeszorító
düheink megfékezése –
nem a könnyes-nyálas,
orrfolyásos rinya.
Az illik, az a kunszt, az igazi,
ha nem adjuk be a derekunk.
B: - Megadón nem látjuk be igazát
a másnak, otrombaságunkhoz
körömszakadtig ragaszkodunk.
Nincs elterülés a földön, ágy előtt
nem rúgjuk le lábunkról a cipőt.
Páros lábbal szállunk az éjszakába
s paplanotok alá is, népség, ti gyáva!
A: - Urunk, ha nem válaszolunk
a temetőben fölöttünk
fejfáink kidőlnek maguktól!
Szól az Úr: - Ne őrjöngj fiam!
A dőlést, a hullást bízd az időre.
Hadd mulassa kedvét hiún,
kinek bőre vedlik, esze dőre
s a napvilágra nem merészkedik.
Nem a te dolgod elintézni őt.
Galádságát jegyeztem mindörökre.
2021-12-01
*
l á t o m á s o s
A kórus:
(Egy ember mondja, táncolja, mozogja végig – tükrökkel sokszorosítva alakját)
most egy hétig hívő leszek
most egy hétig hitetlen
most egy hónapig
most egy évig
hol hívő
hol hitetlen
nem unatkozom
most benned hiszek
most nem
(most benned hiszek/
most hiszek benned/
benned most hiszek)
választhatok a kínálatból
még áll kelet, dél, nyugat
északról is érkezik valami
mindent elöntő indulat
nem mondom azt, hogy lehet
azt sem mondom, hogy nem
befejezem a tippelést
Nyilas Misi sem leszek
nem írom: elnézlek
nem tudom nézhetek-e még
ha felvonulnak a seregek
láthatatlanul, ahogy szokásuk
egyszercsak ott állnak a kapuban
nem kérnek engedélyt
berúgják a zsalut
élvezett szabadságunk
hogy eddig jöhetsz és nem tovább
nyakunkra hágnak, ropják táncuk
kedvük rettenetes, világ…………………………………
2021-12-02
Monológ folytatása – két személyre
már rutinból ír az ember
nem érdekel mit gondolsz róla
elmúlt az édes izgalom
hogy vajon mit szól a világ rólam
az oly közömbös épp, mint én
vagy az unokám, aki rúgja
sikoltja, kiharcolja
akaratát, ha épp olyanja
van és hova fussál vissza
melyik sarokba éppen
hogy a szomszéd ki ne lője
szemed idegességében
mert nem bír aludni tőle
nem születünk jóknak
a kölyök földhöz veri magát
tanácstalan a pszichológus
s a nénik az óvodában
őrjöngő vadak lesznek
akik úgy falhoz csapnának
a sokból egy-két gyereket
de honnan tanulta ezt a srác
otthonról, az anyjából szívta
magába, az anyatejjel
ami sárkánytej volt, tiszta
alattomos méreggel teli
mert nem bírja el, nem szenvedi
ezt a rohadtrossz életet
hogy az embernek más mondja meg
mindig mit kellene tenni
mert magától nem tudja
honnan tudná, fel is van mentve
anyaságból, apaságból az ember
nem örökölte, otthonról nem hozta
magával a kívánt csendet, rendet
futott mindig a ház is, éppen
ki akart szaladni a világból
de mindig közbejött valami
s odakötötték sarkától fogva
az asztal lábához
engem is ütöttek vertek
csíkos volt hátam a kötőgépléctől
nem mertem a strandra kimenni
anyám féllábon dühöngött
hogy nem bír megfogni
és felnőttem
ha semmi mást azt megtanultam
rendet rakni, munkát elvégezni
az edényt elmosogatni
a konyhát kiseperni
abba se pusztultam bele
hogy nyakláncom elvesztettem
pedig szegények voltunk
nem jutott mindennapra hús
hetente egyszer vasárnap ettünk
és felnőttem s felnőtt a húgom
nem kell sajnálni azt a vesszőt
nem hal bele a gyermeked
neked is elkelt volna párszor
s lennél most fesztültségmentesebb
nem angyaloknak születünk ide
fegyelmezendő gyereknek
akiknél ugyan nincsen szebb
de a lázadást ki kell verni
ha szóval nem, hát vesszővel
régi tanács ez, nézz utána
hányan nem lettek simogatással
bölcsek, csak fenegyerekek
most a sírást szülőként nem bírja
s behúz egyet a csecsemőnek
fejét töri, megnyomorítja
uralkodni magán nem tud
mert mikor ott volt az ideje
vesszőt nem kapott eleget
folyton fékezzük magunkat srácok
még nagymamakorban is
vedd már észre, így a sír szélén
mennyire elrontottál mindent
milyen kár volt neked végig
a jó szót meg nem fogadni
a fenyítés sem hatolt mélyen
mihaszna zsigereidbe
azok lesznek erősek, urak
akiket időben – szeretettel
de fegyelmeztek
ahogy az írás is mondja
mindennek rendelt ideje
sírásnak, nevetésnek is
2021-12-10
Jelenet
Minő perverzitás!
Hát így kell ezt, uram?
Tolvajul összeszedegetni
némán, mit ottfeledtek
az utcasarkokon?
Hát kicsoda maga, lelkem?
Az Isten áldja meg!
Néma gyermeknek szavát
anyja sem érti meg…
Jó. Hát beszélni nem tud,
megértem, vannak ilyenek.
De magának nem szabad
kuncsorogni. A resztliért
miért remeg? Hiszen ott várja
terített asztalon, tálcán
sok finom falat – sörrel, borral
s mit megkíván, minden rajta
nem úgy, mint szegény suhancnak
odavetve, nesze egyél
de feltálalva, pincér kivitte
fehér abrosz mellett, nem pince
mélyén sunyiba-sutyiba.
Megilleti önt a kedvezmény
az ingyen-lakoma.
Igen, tudom. De mégis félek,
hogy onnan valaki
akit sosem bántottam
rám förmed…
Talán túl széles
mozdulattal fordultam hátra
s véletlenül arcul csaptam.
Megértjük, mi is botlunk néha.
De szólni kell róla, lám.
Honnan tudnánk mi baj, mi fáj
a kérgek alatt, ugyebár.
Rendben, most, hogy ezt tisztáztuk
foglaljon helyet itt közöttünk.
Megtisztel vele, mi mindnyájan
önnek örülünk.
Értem, igen, csakhogy a többi…
Kicsodák? Kik lehetnek
nálunk, fölöttébb fontosabbak?
Nem ismerünk olyanokat.
Tudom. De útban, erre jövet
belebotlottam egyikükbe.
Térden állt, nem engem várva
de mikor meglátott, könyörgött,
adjak neki ruhát, paplant éjszakára.
De hisz az egy hajléktalan!
Kiverték mert megérdemelte!
Magának csak a bajt kereste!
Mit azzal törődik, uram?
Magának nem ott a helye!
Engedje meg, tisztelt társaság,
megtisztelő ajánlatukat
ezúttal el ne fogadjam.
Vannak még páran a végeken.
Talán, ha igyekszem ott érem
még élve őket. Bocsássanak meg, sietek.
Én nem értem, ki volt ez a hólyag?
Honnan szalajtották ide nekem?
Fiúk! Az őrség, a parti, a sarki
rosszul végzi a dolgát! Senki
illetéktelen, jótét lélek
be ne tehesse ide a lábát!
Kik előtt kell megalázkodnom?
Ezek még azt se tudják, én ki vagyok!
Tessék ezentúl becsukni
azt a nagykaput, s az oldalajtón
se jöhet be senki ide!
Elegen vagyunk. Többen is mint kéne.
Lássuk csak, kik azok…
2021-12-12
-
(Dal)
