azt mondja, nem is szégyelli

a nő dolga irányítani a férfit

orránál finoman vezetni

magától értetődőnek hiszi

hogy így van ez jól

de nem tudja, hogy visszaüt

keresztezi útja egy másét, ki mást akar

s ebből épp a férfit hagyja ki

minden szakítás oka ez

a kerülő út, a beszéd mi nem egyenes

és ellene fordulnak, őt is behálózzák

már azt sem tudja mit hazudott s hogyan

belegabalyodik menthetetlenül

már nincs kibogozás, ide olló kell egyedül

pedig nem nehéz út ez, kettő között

az egyenes sokkal pontosabb

s rövidebb táv a boldogsághoz

ami, mint az egyszeregy, tiszta

s hogy ez nem vers, én mondom ki

nem kell lesajnáld opusom

így írok én nemverset, bölcset

ahogy leírom

vulkánokat fojtottam vissza

hogy kitörve el ne emésszen

nem engedtem a tengernek

hogy tájfunt, hurrikánt üzenjen

s elvigyen magával a szél

mikor felkap s forog eszeveszettül

egyenes utat vágtam a vízre

talpam nyomát kövesd s el nem merülsz

utolsó lépésnél már kezedet fogom

hopp – máris kiemeltelek

nem fog már rajtad örvény, háborgó

szelek nem bírnak karomban veled

ölelésemnél nincs erősebb

sem bátorítóbb, bízz bennem fiam

hogyne szeretnélek mindenestől

mikor Fiam arcát, nevét viseled

övé vagy

úgy szeretlek, ahogy a nagyapák

minden gondod  rá vetheted

Fiam, ki helyettem vigyáz rád

erőm, hatalmam neki adtam

minden dicsőség, hála övé

 és tudd, te vagy kincsei közül

a legdrágább, legboldogabb

2022-04-20