azt hittem együtt lakunk
suttogta, aztán majdnem kiabálta
de hangja befele zengett, szólt
süket vagy, hogy nem hallod, amit mondok
azt hittem, hogy együtt lakunk
mért mondtad, hogy elment Csöppi, mondd?
Kati vagy, tudom, mit beszélsz te
azt hittem együtt lakunk, ti meg én
s most azt mondod tévedtem
elment valahova
suttogta anyám, alig hallottam mit beszél
majd lassan lassan kitaláltam
legdrágább kincseimből
a szavaimat őrizd meg
érts meg minél jobban
ne menjen félre egy gondolat sem
mi zavart meg ennyire minket
hogy elbeszélünk egymás mellett
fekszem az ágyban tehetetlenül
de belül sokat beszélek
nincs hangom már vagy alig
és azt szeretném mindennél jobban
hogy érts, egyszerűen
értsd meg amit suttogok
de belül már szinte kiabálok
mert nincs erőm, hogy jól kimondjam
azt hittem, hogy együtt lakunk
azt hittem, hogy együtt lakunk
s együtt lakunk, ha el is mentél
ott vagyok veled bárhol lennél
a szobádban, vagy ahol jársz éppen
együtt vagyunk a zenében
a színházban, a Sétatéren
a boltban, mikor beugrasz valamiért
együtt lakunk, ti meg én
soha nem választ el már semmi
a távolság látszat csupán
együtt vagyunk a létezésünkben
anyám, anyánk, nagy- s dédanyánk
annyi rokonod van bennünk
annyiunk rokona vagy
nem maradsz egyedül már
hisz veled vagyunk, velünk vagy
bármerre járnék kitéphetetlen
szívemből anyaságod kincsem
nincsen ennél drágább, valódibb
mint hogy te vagy az eredetem, kincsem
duruzsoltam magamban szótlanul
hangosan meg kimondtam újra:
SZERETLEK
