Lejegyezte Kurta Áron – 2016 májusában

Az úton és arról az útról, ahol egykor a világhírű zeneszerző - Mozart - járt Prága és Bécs városa között. Bár nem két keréken, mint egy enyhén elszállt biciklis - én - hanem feltételezem lovakkal és kissé nagyobb kényelemben, amikor a lovaskocsiból ki-ki tekintgetett a májsztró...
Mozart annyira szerette Prága városát és az egész nyugati-cseh, Bohém tartományt, hogy bizony többször meg is tette ezt a szép utat és mindig egy-egy újabb mesterművel lepte meg az ott élőket, akik persze nagy odaadással, tisztelettel és örömmel fogadták játékát és Őt.

Nekem is kellemes emlékeim és élményeim maradnak meg Prágáról, a mesés városról, azokról az egymás után felsorakozó kisebb-nagyobb településekről, halászfalvakról, községekről, bortermelő kisvárosokról és az ott élő emberekről. Az éppen oda költözött vagy már ottani lakosként élő akár angol, orosz vagy épp görög származású recepciósról, IT programozóról, gyros bártulajdonosról vagy önkéntes idegenvezetőről, aki pár igen jó szót is szólt rólunk magyarokról. Megemlítette, hogy a történelem viharos éveiben milyen méltón álltunk helyt...

Prágában két éjszakát töltöttem, másfél napot összességében és egy-egy egymástól egyáltalán nem messze lévő hostelben sikerült szállást találjak, foglaljak és olyan szerencsém is volt, hogy még a biciklimet is biztonságban tudhattam. Reggeli nem volt benne az árban, de ez volt a legkevesebb. Túlélő csomag, lángolt kolbász, csokoládé mindig van nálam, kenyér, víz pedig bárhol kapható. Meg Sör! Bizony a cseh sör, az sör! Nem hiába, hogy édesapám egyik kedvenc városa is :) Prága amúgy drága, de ha Prága akkor nem lehet drága, mert ide el kell egyszer az életben mindenkinek jutni és hagyni, hogy a város magával ragadja az embert, templomtornyaival, hídjaival, macskaköves utcáival, színpompás, kő-faragott épületeivel és az ott élő emberek vagy éppen ott lévő turisták hangulatával. 

Itt szinte mindenki beszél és jól beszél angolul, természetes, ahogy vidékre tartunk és haladunk ez a kép kicsit romlik, viszont az árak barátságosabbak :) A főváros mindenhol főváros.

Amikor elindultam a túrára, legbelül azt kívántam, hogy ne legyen azért annyira könnyű. Az odafelé szóló vonatjegyet is úgy vettem meg, hogy az időjárás előrejelzés végig szelet és esőt mutatott. Egyszer esett, egy kis jeget is hozott akkor magával, rögtön a második napon, nem sokkal Tábor városát elhagyva. Pár órával később már rajtam száradt meg a ruha. Ezért is fontos a megfelelő szerelék, öltözék a megfelelő poliészter összetételű anyagokból. 

Első nap végig szembe szélben kellett tekerjek, ami megnehezítette Tábor városának elérését és mivel az első nap volt, meg kellett ismét szokni a biciklistérkép használatát, azok jelzéseit, megérzéseket elő venni és használni, amikor a térkép nem segít. Na és persze a cseh nyelv! Elfelejteni minden angolos beütést és törekedni úgy kimondani ahogy le van írva, ha épp követendő irányt keresel, nem mindegy az a 15 km oda, mert azt vissza is le kell tekerni. Kamenice fenyőerdői és patakai csodaszépek. De megérte Tábor is! Csend, nyugalom, különféle méretű és fajtájú macskaköves utcák és terek vártak a városban. Szállást igaz nem könnyen, de végül igen baráti áron sikerült találjak, kedvezőbb nem is lehetett volna, a minőséget hagyjuk. Meleg volt, meleg víz volt, ágy és takaró volt. Kell ennél több egy anno "legendás" kerékpárosnak, aki túlélte első napját a tervezett kb. 450 kilométeres útjából? Azt hiszem több sem kellett, este 7 órától már aludtam és bizony reggel 5 órakor már folytattam az utam egészen Slavonice-ig.

Slavonicét hamar elértem. A turisztikai információs pontnál többféle vendégházat ajánlottak. Én végül megint csak egy hostelt választottam, az információs ponttól 3 perc sétára, mindenféle komfortszükségletemnek megfelelt.

"Ma már a biciklis útkereszteződések sokszor komplikáltabbak, mint egy 8 sávos forgalmi út."

Az ember sokszor saját magát javítja, altatja, tisztítja hallását, amit a nagyváros zaja igencsak eltompít, akárcsak a fülhallgatós emberek, metrón, buszon, állomásokon és mindenhol…ugye már nem is halljuk úgy azt a másik belső hangot, ahogy igazán kéne? Utamon az erdő volt maga a csend és a zene egyben, kész felüdülés, ami onnan az erdő mélyéről szól...S egyszer egy ilyen varázslatos reggeli szürreális pillanatban utamat keresztezte...egyszer csak előttem termett, lám egy szép őz… Igazi őz volt, mint a természetfilmekben, szebbet elképzelni sem tudtam volna akkor. Mire zsebemből óvatosan kivettem volna a fényképezőm, két ugrás és már el is tűnt valahova az erdő mélyére.

.....Aztán volt hogy elfogyott az út, bizony! Hatalmas munkásgépek, valami markoló kettévágta az utat, egy jó magas földtörmelék halmon és egy patakon átkeveredve folytathattam végtelennek tűnő utam. Nyulakat követtem, ahogy játszadozva a réteken "mutatták az utat", s amikor azt kiabáltam nekik "nyúl" csak úgy lapultak a fűben, remegve a félelemtől...akkor megértettem mitől nyúl egy nyúl és akkor nem is a káposztáért, mint egy kecske hanem az életéért lapul, simít a mezei fűszálak között, s még rángatózik is, kucorodik, hogy minél kisebb legyen, ahogy a biciklis elhalad mellette, követve egy másik, más Nyulat.

Függőhidak, szerpentinek és már nem is biciklisként élem meg az utat, hanem mint egy burokba öltözött (kapucnira védősisak) vándor, ki minden kanyarban azt lesi mi következik, ami élteti ebben a végtelennek látszó nagy menetben... Nemzeti parkok, védett utak, útkeresztező táblák, sokszor értelmetlennek látszó irányjelzés, ami mégis a jó és megfelelő út, vagy persze hogy nem!...S egy ilyen tehetetlen pillanatban, leszállok a legendás drótparipámról, hogy az út mögé lessek: amerre a szem ellát végtelen messzeség, egy völgy, közte még nagyobb a szakadék, annak aljában egy tó, amit közelről akkor sem, most meg már végképp nem látható. (Národni Park Podyjí)

A harmadik napon Mikulovban szálltam meg. Ez egy nehéz nap volt, mert rengeteg volt az emelkedő. A Národni Park Podyjí erdőn bizony nem könnyű átjutni és Vranov nad Dyjí környékén, ha tudtok kerüljetek másfelé, mert én csak Stítary felé tudtam megkerülni, hogy Onsov felé folytathassam az utam. Ha több időtök van és az idő is megfelelő, akkor ez kitűnő környék úszásra is, ugyanis nagyon jó a kemping és a strand, a tó vízéről nem is beszélve, gyönyörű fenyvesek veszik körül. Vranov nad Dyjí!

A túrám legnagyobb élménye Prága belvárosa, kedvesek, nyugodtak és segítőkészek az emberek. Az Óváros építészeti stílusa lenyűgöző. Ja, s ez egy igazi meseváros, nem is lehet szavakba önteni az élményt, ott kell lenni és érezni és hagyni, hogy magával ragadjon a hangulat. 

Az embernek néha igazán közel kell tudni merészkedni a természethez. Ez volt az egyik cél, amit kitűztem magamnak ezzel a túrával. Úgy indultam neki, hogy nem érdekelnek a részletek rejtelmei, egy ilyen útnál végtelen lehet a bukatók száma… E helyett a belső hangot - amely ezt az egész kalandot súgta - próbáltam fel-fel hangosítani úgy, hogy lehalkítottam a zakatoló gondolatokat és nyugalmat és türelmet parancsoltam magamra. 

Budapestről kerékpáros vonatjeggyel indultam Prágába, és az utazás előtti álmatlan éjszakámon azt hiszem leküzdöttem testileg és lelkileg az utam, amit még akkor nem ismertem. Most már ismerem és így visszagondolva azért örülök, hogy bizony az időjárás előrejelzés szelei is megfordulhatnak időközben. Örülök, hogy nem vesztem el a szálláskeresés részleteiben, örülök, hogy a jó öreg bicikli kitett magáért és egy csavart sem kellett megerősíteni rajta. Prágában, ahonnan az egész kaland indult, egy fiatal srác, aki meghívott egy üdítőre, azt kérdezte: "De nem lesz túl hosszú?" Azt válaszoltam, hogy hosszú és bizony sokszor kényelmetlen lesz az út, de amerre csak menni fogok minden szórakoztatni fog, más emberek, más tájak és még az időjárás is változni fog.

Tekerjetek amennyit csak tudtok! Az európai biciklihálózat jó és egyre jobb lesz. Tervben van további szervizpontok és biciklis vendégfogadók kialakítása az utakon.  Javasolni tudom az Eurovelo biciklihálózatot ugyanolyan örömmel, mint remélem a Green Way-t sikerült bemutatnom a fenti pár sorban.
A kitáblázottság elfogadható volt az utamon, annyi, hogy ha valakinek Prága-Bécs között a legrövidebb szakasz a lényeg, akkor tervezzen és nézzen jobban utána, mert én Mozart útját választottam és teszem most is, hogy már a kompozícióm végére is értem, szóval hallgassuk a csendet és Őt is…

https://www.youtube.com/watch?v=Rb0UmrCXxVA

Megjelent online a facebookon a Litera-Túra Művészeti Magazin -ban 2017 április 23-án mint PUBLICISZTIKA