..ne tarts magadnak semmit vissza...
2022. június 30. írta: stephy-alias:Nászta Katalin

..ne tarts magadnak semmit vissza...

                                                  (részlet készülő könyvemből)

 

ne mondj többet, csak annyit: szeretlek

máris hazugságon kapnak, mert magad szereted

hogyan lehetne önzetlen az, aki szeret?

ha nem érezné, honnan tudná, hogy szeret?

ismerte ezt már Szabó Lőrinc, ő is megírta

ha szeretsz légy egészen enyém

ne tarts magadnak semmit vissza

mert nem szeretet, ha önzőn magát öleli bennem

s csak azért szeret, mert neki is jó, nem csak nekem

igaz szeretet nincs a földön – mind hazudja

ki mondja, énekli, írja, kiabálja, fújja

s hogy visszahallja tőled, füledbe súgja

 

csak egy van, de az nincsen itt a földön

elment innen halálán át – kiköltözött

csak hírét, levelét, lelkét hagyta hátra

hogy keresd és megtaláld valahogy, hátha

visszajöhet s megtöltheti szíved magával újra

 

ha ő azt mondja, hazudik minden ember

hogy mondhatod, igaz, amit szól a tenger

hazudik a hegy, az út, a föld, az erdő

benne a fák, a vakond, a medve, a suta őz

minden, ami termő, szaporodó, fejlődő

hiszen minden az enyészetbe, visszafelé nő

 

a felhőt elfújja a szél, a napot takarja a felhő

a fény az éjtől elsötétül, a táj sötétbe merül

amit látsz, tűnik, ami jön valótlan

a váratlan, az esetleges, a „mintha” csalódottan

iszkol vissza a lehetőségek városába

minek alapjait kikezdte a régi igazság rozsdája

vasreszelék itt minden, ahogyan írta Cseke Gábor

mágnes a föld, felette alaktalan formákba zártak

esztelen, fejveszett ötletekként masírozunk

ahová a vonzás örvénye húz

 

állj ellen a mágnesnek, legyen belőled toll

illékony, vonzódásra képtelen szélcsomó

fújjon inkább a sehonnai szél szanaszét, szerte

mintsem a mélység fenekére vonzzon terhed

öntsd ki magadból mindazt mit épnek hittél

miről úgy gondoltad megtarthat a végtől

légy könnyű, mint üres tok, mi virágot viselt

hogy kitölthetné űröd Isten Szelleme benned

 

álltam egyszer a falnál így, kiokádva mindent

mit belém mart falánk erejével addig minden

s kiürült szívem, lelkembe akkor belépett

egyedül ő igaz, ő a szent azóta itt

s testemmel, mint házammal folyton vesződik

romlását isteni csatákban kell legyőznöm

vele sikerül, ebben semmi érdemem

nem én élek, ő az élet már bennem

 

 

2021-01-28

A bejegyzés trackback címe:

https://aharmadiknaponalegnehezebb.blog.hu/api/trackback/id/tr8517871315

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása