/replika G.Á versemhez fűzött link-kommentjére/ 

hogy elveszett egy régi versem

mintha gyermekem vesztettem volna

hogy nem vigyáztam rá, ahogy kellett

dehonesztálással töltöd időd

s milyen sokat pocsékolsz erre!

kiről nem lehet lerántani a leplet?

ki állhat meg szeme előtt fedezetlen 

miféle indulat ránt újra le

magasból holtakat, holtjainkat?

nem kisebbítheted, amit tett

nem vagyunk egyenrangú felek

s nem több a kushadó fél

annál, aki, ha folyton be is adta

derekát, folyton ki is tépte

mit tudhatunk, mennyit abból

a nyomorból, amit társunk cipel

egyikünk sem volt a helyében

hiába kartotékolod már elmúlt jelenét

s boldogabb vagy-e attól, hogy mind

elismerjük: gyávábbak voltunk

nem tátottuk ki a szánkat akkor 

akkor sem, mikor szólhattunk

nevezd bárhogy, életszeretet

lélegzetvétel, vagy csak egyszerű vegetálás

te már ennyit sem nyújthatsz neki

tenyeret, amiben megnyugvást találna

úgy keresni az igazságot. hogy felmetszed az élő hasat

kibelezed, gyomrában kutakodsz

és nem találsz ott már csak salakot

milyen végzetes gazságra lelhetsz, mi megnyugtatna?

hogy roncs volt/lett ő is, roncsok mind

kiknek tején nőttél, szoptattak?

nem ülhetünk bírói székbe

Istent gyaláz, ki embert átkoz

(nk) ----   2022-07-21