mindig az a probléma,

                                     ha kitátod a szád bármilyen közegben

                                    a kussolókat meg kiutálják

szabadon

csak fortyogni lehet az üstben

ez a keserű valóság

most kaptam levelet tőle

igaza van, de én feljebb látok

őt is kifordítva

ez a helyzet

fájnak érintései

levelek, amik lehullottak

nem bántanak ennyire  

faarccal túllépek rajta

ó, kezdelek érteni költő

ki visszabújsz magányodba

a valóság sebeket oszt

gyógyítani hogy is tudna

nem érdekel, bár fáj, a többi

hallgat mert vagy nem érti

vagy mert azt teszi, amit én

kiballag mindenhonnan

én világom nem a tiéd

és nem tud az lenni soha

bármennyire igyekezne

út nem vezet oda

a szerelem, mit annak hívunk

annyit tud, amennyit restsége enged

pedig mennyit ajnározzuk

tekereg, mint laska a levesben

a legszebb is megromlik végül

nem örök

a mulandóság az egyedül

abba török

s mit Isten igért, szíven belül

énvalóságként tündököl

Uram – mondom

tiéd vagyok, mindjárt jövök

beszámolok kapaszkodóimról

bár te úgyis mind ismered

nem szánom magam, neked írok

s enyémnek nevezlek

s mivel tudom, hogy nem tudok

gátat vetni annak, mit éreznek

utánam, akik itt maradnak

rád bízom őket

U.i.

mindegy már ki olvas, ki nem

reflektálni mindegyik tud

vagy így vagy úgy

nem nekem kell erről tudomás

arról nem is beszélve/írva

mennyire megakaszt, ha bírnak

eltérít a szenvedéslevétel  

kiérdemelhetetlen valódi Krisztusom

a legszentebb minden művem

mikor még csak előttem van

és papíron

2022-11-02----------2023-02-10