1.

hirtelen kiürült minden

fül elfordult süket űr maradt

Bizalom megszűnt Szívverés kihagy

pedig versem neki írtam

ő megérti tudja tudtam

most meg hallgat a ki érti

kívánom tudás-almámat

megmelegszem ha megeszem

s nem diderget Bizonytalan

Vagyok ne félj tölti hasam

látom a Holnemvoltat

úgy jelenik majd meg nekem

hogy mindig is benne voltam

tudhattam amit leszedek

szívünkre attól hályog hull

és ezt mindig meseként halljuk

de ott voltam én emlékszem

hosszú lesz de egy pillantásba

befér az egész bűneset

2.

alig időt nyertünk vele

ő tudja amit mi nem

mitől csillog kertben az álom

arcom fényesnek meddig látom

Ádám is látta tudja jól

azon az estén hajnalon

ott volt ő is

bár számít hogy mesének hallod

s szívünkre vasrács került

neked más gyümölcsöt szedtem

tán ananászt oly szépen hangzott

én az almát mind megettem

szétáradt számban húsa íze

nem tudhattam csak sejtettem

hogy mindig is benne voltam

úgy jelenek majd meg neked

mint mese a Holnemvoltban

édesen áradok hasadban

nem dideregsz bizonytalan

tudod mennyit kell várnod

melegít a tudás is

meleged lesz hogy megettél

bőség leszek a kevésből

annak szánom ki érti versem

kinek kihagy a szívverése

hogy bizalma visszajönne

örömzene csengne fülébe

s visszatérne