ha nem vagyok több egy gondolatnál

ha nem vagyok más, mint gondolat

hányfelé szakadtam már eddig

mennyi darabom futkoshat

szanaszét a nagyvilágban

s mindenhol otthonára lel

hiszen ezeknek nincsen ágya

olyan mi megáll egy helyen

elég, ha a világháló felfogja őket

s egy horgász

csali nélkül kifogja menten

s kiemel a hálóval engem

magáévá teszi az elmém

csillogó vers-csillagát

ülök hát, írom, költöm őket

kötögetem az új ruhám

hadd öltözzön bele a világ

kanyarítson nyakába sálnak

hordja fennen velem az orrát

*

olyan a sál, kinek nyakában

mindjárt előkelőbb lesz tőle

ha kalapot is visel

kalapot emelnek előtte

ha csak sapkát húz a fejére

még fejére is sózhatnak

gondold meg hát, tökfedőnek

holnap mit viselsz, mit hordasz

*

mint fércet a már kész ruhából

kihuzigálom versemet

s a maradék szöszmöszt össze-

seprem toll-tenyeremmel

így születnek a négysorosok

fércből, anyagból kihullva

és ha kutat a nyomozó

a lényeget megállapítja

                mert nem az számít, amit jelent

                hanem az anyag, amiből lett

                tartós? foszlik? netán reped?

                húzzunk a vázra cserepet?

                agyagból van? vasból talán?

                vagy pengeacél anyaga?

a vers csak áll és nézi mit tesz

vele, ki olvassa kiszálazva

amit papírra vetettek

*

ma reggel listát készítettem

dolgaimról, mit meg kell tennem

s richtig betolakodott pár

meg nem írt vers

csak arra vártak

készüljön el a rendes lista

miből szívesen kilógnának

megtették

fentebb olvastátok…

2023-01-23