mint jóllakott csecsemő kinek
kifolyik száján az anyatej
úgy hagytak itt, úgy mentek el
mint szájból kifordult anyamell
látjátok, milyen gazdagok voltunk
Árpád, Gábor és Attila
László, Péter, György, Ágota -
hányan voltak, Uramfia!
kincseink, kiket úgy becsültünk
hogy eléggé egyiket sem
amíg itt éltek közöttünk
megsértődtünk ezért, azért
sebeket ejtettünk rajtuk
folydogáljon csak az a vér
kirügyezik újra tavaszunk
visszasírnád, ha tudnád őket
de csak nyárig, őszig, télig
csak embernyi intervallum
időt kaptál, hogy megbecsüld őket
