Márton Ildikó Antónia fotóira
még álmodom, de ébredek
szememben téged tükrözlek
hát jól vigyázz mit képviselsz
derűt, reményt vagy fejveszett
katasztrofális pánikot
vagy félszemmel a hitetlent
ki nem akar már tudni másról
mint fukaron mért világáról
mit markában szorongat
s fuldokol közben
csak ennyit osztasz meg velem
hát becsukom én is szemem
ha végig így bánsz énvelem
tekintetemből kikopik
az értelem, bátor sejtelem
lehull szűrt pilláimról
mint vakolat a ház faláról
ha elszáradva lepereg
de bízom még és figyelek
nem engedem a bánatot
dadogni tovább, nem lehet
2023-05-11
Forrás:
