mondanánk – de az Úr látta
egy verebecske sem hull a földre
mit ne tudna, ne realizálna
sírunk, mert nekünk nem hittek fiaink
– de az Ő Szavára megindultak
hisz értük imádkoztunk
nem hiszem, hogy egy hajszálról
mi leesett, ne tudott volna
s hogy egy ima sem jutott fel
mi bűnösen megfogant valaha
kiszaladt a szájon át, fel a mennybe
mi oly közel az emberhez, szíve mellé rendelve
nem nekünk akar tetszeni, hogy látni enged
beteljesedni csodákat életünkben rendre
önmagához hű mindig s meghallgatja
azokat kik hozzá fordultak s fordulnak
nem imáinkért, kitüntetésként, mintha
de önmagáért - kinek szava biztos
biztosabb mindig, mint a szikla -
önmagáért hű és ő mondta
egy hajszál sem hull a földre, amiről ne tudnék
hatalmamban a minden van, ne felejtsétek
akiért imádkoztok azt megváltom
nem önmagáért
magamhoz vagyok hű örökké
egy cselekedet sem visz a mennybe
nem tehetsz semmit
nincs olyan, mivel kiérdemelhetnéd
kegyelemből, kegyelmemből veszlek magamhoz
időzíteni is én tudok
nincs neked birtokodban, lehetetlen
mindaz, amit gondolok
ne felejtsd, te a megváltottam
Isten én vagyok
a te hited mentette meg őt, mit tőlem kaptál
nincs tehát mitől félned, nincs más, kiben bízhatnál
így jelenti: emlékszel? rég megmondtam
higgy s üdvözül házad népe, amint megmondtam
ha csak a szemmel láthatókban bízol
hová lesz a hit, a bizalom
bízz bennem ezután is
ne kételkedj
én tudom magamhoz kit mikor emelek
emlékezz, milyen rég parancsoltam
imádkozzatok ellenségeitekért, ne átkozódjatok
mondjatok áldást rájuk, jót kívánjatok
mindezt nem hiába mondtam
