olyan kicsi lettél, pedig milyen nagy voltál
rendíthetetlen abban, amit gondoltál
hiányozni fogsz - rég hiányzol már...
velem éreztél, vigasztaltál, buzdítottál
kilencéves korodtól egyedül kerested betevő falatod
neked köszönhetem a hitet, hogy mindent meg tudok oldani
elváltatok apánkkal, de bennem egyek maradtatok
sokáig nem tudtam, hogy te vagy sánta, a többiek voltak azok
mereven jártak egyforma lábaikon
te a sérülttel is jobban táncoltál, mesélte Bori nénénk
aki akkor is nagyon szeretett, amikor bosszantottad
keresem a szavakat, de arra nincs, amit igazán jelentettél nekünk
te voltál kincsünk, a kincs, az anya, amiből nincsen csak egy
aki úgy szeret, ahogy senki sem és akkor is szeret, amikor ver
mert helyreüti benned a rendet
gyerekkorodban téged nem szerettek, mondtad
keménnyé tett az élet, a sors
de mikor kicsit megtört az idő, eleredt könnyed
és áradtak belőled a versorok
amiket úgy szívtál magadba hajdan
hogy lepipáltál minket
édesanyádat, kiből nagymama sosem lett
öt és fél évesen veszítetted el
árván nőttél fel, átvészelted a világháborút és megúsztad
elbújtál, téged nem talált meg az orosz katona
a nagy felszabaduláskor tizenhét voltál
már te kerested a kenyérrevalódat
olyan nem volt, hogy te ne dolgozz
pedig a tuberkulózis lesántított
voltál kesztyűvarró, buszon jegypénztáros, bolti eladó és kalapkészítő
emellett az iskolát is elvégezted - okos, jó eszű, tiszta, megbízható
a legszebb ruhákban jártam, mit te szabtál, varrtál, kötöttél
mindig meghallgattál, velem éreztél, nekem drukkoltál
tudtad, hogy megoldom a dolgokat, mert te biztattál
és szavaiddal, azokkal öleltél
nem akartál elmenni
kicsit szétszórt vagyok
