akin az ember nem uralkodhat
azt megalázza
míg hatalma van felette
ha némicske is
terepnek tartja
a szent fölött nincs semmi
nem lehet
a magasságban van
lebeg
leszáll ahova akar
nem foghatod be - te, ő, senki
nem elemezheted
Ő A Szent
akkor értheted, ha értheted
ha olyan mélyre hajolsz előtte
amilyen mélyre nem lehet
szükséged van a kegyelmére
hogy megismerd
kivel a szíved összenőtt
akivel összebútoroztál
felismerted, ő hasadt ki
szívedből, amíg aludtál
vitted cókmókod, fogadtad őt
mindent kihajigáltál
ti maradtatok, csupaszon
egymás ölében dideregve
befedezett a Jó kegyelme
nem voltatok mezítelen
nem látott kívüle más
az örömben, amit nektek szerzett
az éden fái közt, más nem osztozott
nem volt szép a sötét herceg
a trónjától fosztott
nem nyughatott, míg ki nem leste
egyikőtök egyedül maradt
a lombok között
a betűk közül az ó bégetni, -atni kezdett
a felkiáltójel kérdővé zsugorodott
az örökkévalóságból hasadt ki egy szelet
Ő nem foltozott
ahogy ígérte – újat teremtett
