azt hiszem, ezt kell tenni

elfogadni mi megesett

nem kalimpálni, nem ellenkezni

beletörődni, ha már így esett

úgyis kinővünk alóla

ha túl mélyre lökött a rúdja

s a párkák a sulykot elvetették

nem maradunk ott, kilépünk újra

mik fogva tartanak, a hurkok lehullnak 

a véget ért türelem rózsái kinyílnak

lehetetlen végleg-elmúlásunk

visszaköszönünk még intve a Napnak

repesve vár az új világ – befogad

az lett végül a folt mi odaszegzett

állhatatlanságom, a keresztfára Veled

de ezt is magadra vetted ott

Uram Isten! Hála, hála Neked!

bűn minden, az élet, ésatöbbi

de aki átment a vére alatt

foltjaiból kimosta az Úr

szolgaként lógott a fán

nem díszek, a vére csorgott 

beterítve a földet, amire fölszúrták

lesz új föld, új ég, új teremtés

Krisztusban új ember

nem új hit ez, a régi – megújulva!