mikor nem ismertük még végtelen volt
élő helyein ma mind több a puszta
szakadék, tenger, a mély
folyton levegőben lenni fölötte
nincs annyi kerozin, oxigén
túl sok a meleg, a hideg, az eső
a szúnyog, a bogár s aki szól
a mindenki-mondja ideje van
váratlan-csődület itt meg ott
de kicsi a tér -
középen ásít, még üres a pont
hol feláll majd, aki megmondja
rég megígérve, pusztulunk hamarost
csak az idő nem pontosított
jeleket kaptunk, azt hittük, mindjárt
majd fellélegezve csalódtunk: hála!
kaptunk még haladékot
kitudja nem akkor ér utol
mikor szusszanni éppen megállunk
s idő torkunkra nyomja pecsétjét
elhallgattok egyszerre, most!
és nem épül már fel a másik
és nemmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmm
