szíven lőtték, az ütés
mégis gyomorszájon érte
ki érti
rebben a titok
ősrégi dráma, említi a Könyv
angyalok párzottak embernőkkel
óriás fattyak születtek, piramisaik is kinőttek
még Noé előtt történt az eset
versengés a Földért, mesélik filmek
lázadással lett tele a hely, éktelen kiütésekkel
jó, gonosz birokra kel
de felfogásunk merev, nem hisszük el
irigyen irtózunk, feszítünk
ez lett úrrá a Lázadón, hogy szót emelt Éli ellen
s beoltotta tudással a nőt, ki vaksüket lett
s az ember elbukott
de hogy!
olyan messze hullt fájától, az Úrtól
alig látszott már elveszettje
elküldte hát Éli érte a Fiút
Aki jött – tudva mekkora az ára
de nem gondolt magával, nem vigyázta
nem tiltakozott, elszenvedte
s a mérleg helyrebillent, bűneink kifizetve
fehér ruhába öltözött, nekünk is azt készítve
csak bízzunk benne, higgyük őt
