futkosnak majd megveszetten az Úr beszédéért
akik elhagyták, megfeneklettek
mert gyávák voltak, nem ismerték fel
nem döbbentek rá, milyenek
nem cselekedetekből van az üdvösség
de ha nem cselekszel úgy, ahogy mondta, nem hiszel neki
hát mégis fontosak
mert ott is vagy, a vádlottak padján
sorakozol, ítéletre várva
ha nem teszel semmit abban a részidőben mi adatott még
mire vár az ember?
ennél nagyobb jelekre, csodákra?
már kifordult a föld tengelye is
zsákmányát a tenger magából kiokádta
az ég sohanemlátott jelekkel üzen
a hegyek alá a mélység fölkerül
s mi még mindig várunk egy elsemjövő történetre
mit nem ígért -
csak a csillagok s a nap hullása jön
a hajózható tenger elgőzölgött
az a pármillió ember futkározik még az időfalakon
de mindjárt vége, elfogynak a falak
a padló is besüllyed alattunk
s a zuhanásban nem hallja már senki a hangunk
n e m h a l l g a t t á l r á m
ott virít majd mellettünk a falon
hiába néznénk köldökünket akkor
van-e még egy kis rés, aprócska pont
min keresztülbújhatunk
és van
Jézus, a Krisztus, maga az Úr
az utolsó utáni pillanatban is utánunk nyúl
h a m e g h a l l j a h a n g u n k
elkopik, amit nem használunk
betömték a szád, fogod rá másra
de te hallgattál el, neked volt a szádban
ott a kiáltás: segíts Urunk!
a gyávaság – hogy megbotránkoztatod
nem hisz neked, nevetséges leszel
jóindulat nélkül neked esnek
gyűlölve saját gyávaságuk benned – megakasztott
már rég tudom, hogy ketten lakunk bennem
egy igen s egy nem, folyton vitatkoznak
tegyem, ne tegyem, melyikre hallgassak
mindkettő én vagyok, hát szakadjak ketté?
igen, rég ezt kellett volna
hagyni csapot-papot, őket, a részt
az egészért
ha szeretnek utánad jöttek volna
ha nem, csak nyerhetnél
