Milyen izgalommal küldtem az első versemet a Káfé-ba hét éve… Mint akinek megbocsátottak. Először foglalkozott valaki komolyan azzal, amit írok. Így jelent meg 2017-ben az Ének az élőknek c. második verseskötetem, már Cseke Gábor értő szerkesztésében, amiért örökre hálás maradok. B. Tomos Hajnal hívta fel figyelmét a színészinterjúimra, nélküle nem találkoztunk volna. Így összeforrt bennem a megjelenés sikere a Káfé-val. 2018-ban került bemutatásra a Thália erdélyi napszámosai-val az első, szerkesztett verskötetem is Cseke Gábor gondozásában. És nyilvános bemutatón izgulhattam otthoni közönség előtt hatvannyolcévesen. Fürödtem az írásaimra hulló érdeklődésben, rendkívül inspirált. Boldog voltam. Nemes ügynek tartották a színészinterjúk megmentését, és ez felemelő volt. A Káfé-nak köszönhetem a „beemelésem” az irodalom berkeibe, bármilyen renomét is jelentsen ez. Az, hogy cikkek, interjúk készítésére kért fel ezután is, plusz értelmet adott nyugdíjas életemnek. Azt írhattam, amit gondoltam, minden elvárás nélkül. Boldog és büszke voltam, hogy olyan erdélyi felület fogadott be, ami több lábon áll a világban, Kanadából, Svédországból, Magyarországról, Romániából, Erdélyből néz szét, tart kapcsolatot elszármazott hazánkfiaival. Nemzetközi! Még akkor is, ha csak magyarok olvasták a műveket – nagyszerű. Hálás voltam a recenziókért, amiket megírhattam, a költészet- és születésnapi összeállításokért, melyek szerkesztésében részt vehettem Gáborral, Hajnival és Gergely Tamással. Otthon éreztem magam a Káfé szerkesztői közegében. Nem volt ennél szabadabb alkotói légkör. A portál rangját ők adták, szavatolta önkéntes elköteleződésük, a lelkesedés és a barátság. Pusztai Péter képzőművész, fotós és Horváth Sz. István kritikus Kanadából, Gergely Tamás író Svédországból, Cseke Gábor költő, író, szerkesztő Csíkszeredából, de vonzáskörében ott voltak a bukaresti magyarok és románok, a vásárhelyi, a székelyföldi alkotók is. Világra-kíváncsisága, az erdélyi/székelyföldi sajátos lét a román értelmiség felé is kinyújtott kar, az alkotás öröme tartotta össze és tette különlegessé a Káfé-főnixet. Svédországból, Kanadából, Bukarestből, Csíkszeredából, Magyarországról a világ jókora szeletére rá lehetett látni. Semmi nem volt kötelező, mindenki szerelemből csinálta, írta, kommentálta – ettől volt szabad.
Nagyon sajnálom, hogy Cseke Gábor halálával a Káfé-t már nem tudja „üzemeltetni” a megöregedett gárda. Két évvel ezelőtt még én is képesnek éreztem magam rá. Nemcsak az idő, az élet is kikezdi strapabírásunkat.…
A takaréklángon tartandó lelkesedés, az életkorunkhoz illő jóízlés nem enged lelkendezni, túlsírni se… csak némán gyászolni.
Bár a Káfé Főnix.
***
hullámzás
nem emlékszem pontosan
a pillanatra, mikor bevillant
ne tudj mindent előre
hagyj teret a holnapnak
s a ráncok azóta hiába gyűlnek
felleg-gyanánt az arcra
ott hullámzik a remény, alatta
2022-06-19
Pillangó-effektus
1.
nagy ez a világ, de kicsi
mozdulsz a túlfelén
megremegek itt
nem megyünk messzi
meghúzódunk
míg elvonul fölöttünk
háború, vihar
a szúnyogokat sem mi irtjuk
a szél, miután felszárította
vértől csöpögő földjeinket
2.
a bábozón ijesztő maskara
talán a hangja se szép
a rángatott bábu elsőre csúnya
a néző fél, nem tudja
mondjátok el neki
a ti mesétek nincs eltörve
mellettetek
a feszültség szétrobban
a lift se jár, a legfelsőre, aki bírja
hős bizony, nem gyenge legény
távolban más mesék alusznak, este
anyu bújik mellétek, átbeszéltek
minden napot, ki tudja
milyen csodára ébredtek
holnap
2023-06-28
az ember…
majdnem minden mondatom így kezdem
mert ki vagyok, hát ember, csakis
nem indulhatok ki másból
nincs egyéb faktorom
számbaveszem, amikkel rendelkezem
mivel megértést ritkán tapasztalok
hát elemelkedem, magam fölé kissé
hogy ne ütközzenek folyton belém
vagy mikor mégis, legalább
én ne legyek ott
mióta az eszemet tudom, ki akarnak túrni magamból
olyan jó hely lettem volna?
hogy mind rám ácsingózott
a mostohák mostohája
és mind, akiknek máshol hely nem jutott
kérdezem, de nincs felelet
hát kilépek, fölém emelkedem
ahol nem találnak el, sem meg
nem kötnek belém, félre sem rúgnak
szabad vagyok
s ha elfáradok a repülésben
magamba zuhanok
beismerem, repülni nehéz
lehúz a test, a tehetetlenség
csak erővel lehetne kitörni
de törni nem jó, csak beletörődni
a változtathatatlanba
tudom, sematikus
hogy az élet túl zajos, hangos, akaratos
nem hagyja magát csak úgy kipöckölni
–szándékosan használom ezt a szót–
mert az emberiség az élettől annyira megundorodott
hogy a pöckölés már simogatásnak tűnik
a széttrancsírozó gyűlölethez képest
jaj, hát, hogy nevetnék
mikor folyton ölnek s ölnének még
annyi szünetet hagyva csak
hogy újból nekiveselkedjék
amíg csak egy lélegzik a földön
mi nemsokára lapos lesz, nem gömb
mindenki mindenkit észrevesz, lát majd
nem lesz hova elbújni senkinek
csak repülhet, ha tud majd, föl
s már nem zavar, hogy téged ez idegesít
odavágyom igen oda föl
ahol nincs semmi gyűlölet, irigység, szitokszó
hazugság sincs, mert mindent lemosott
rólam, rólunk a vér
2023-11-08
Kulcsszavak
Nem tartozik. Mindent nekünk adott.
Nincs helye panasznak.
Ismerj meg - mondja –, ne fordulj el.
De – durcás a gyermek –, hátat mutat.
Telesírtuk így már az egész világot.
Nézzük a tengert, amivé dagadt.
Ő meg arra vár, hogy visszaforduljunk.
Nem nyúl hozzánk, tüze elégetne.
Vár míg magunktól indulunk.
Mikor megérkezünk,
ránk adja fehér köntösünk.
2024-06-20
nullás versek
-0-
van egy perc, mindig egy perc
amikor eldőlnek a dolgok
vacillálhatsz már azután
bárhogy is, az volt a pont
mikor megfordult a sorsod
visszacsinálni nem lehet
nem tudni mi jött volna
nem sírnánk-e ez után
amibe vakon léptünk – azóta
ezen az úton járunk, s nem
tudni, lesz-e még sarok
ahol másfele fordulunk
ne bánkódj már, semmi nincs
a volna is hazug barátja
a ma a tiéd, ami nincs
hisz minden perce: jövője/múltja
elgondolkozom, mi igaz
ha ami van, csak átmenet
valahová, mit nem ismerek
még itt vagyok, de már belül
elsirattam a nyugalmat
mit tegnap buzgalomnak hittem
és azt is, hogy még van jövő
egyikünknek mindenképpen
hát, kezdem a mondatot
fogalmazásból intőt érdemelve
ne sírjunk, a búsúlástól
romlik meg minden, ami friss
engedjük fájni, majd elmúlik
mikor kilépünk innen
akkor a lesz már másnak gond
nekünk egy gyémántperc jutott
mikor megállt benned a szó
s én hallgattam a vonalvégi csendet
-00-
szomorú színű szavaim
beszédtechnikagyakorlatok
kacskaringózva sziszegnek
tekeredő szikracsíkok
a vers bája mindig a búja
azt hiszem nem véletlen
célja van, mit illetéktelen
büszkeséggel viselünk el
oda nem adván semmiért
csakis ingyen, bolondulásból
hogy felemlegesd a napnak
miért más mozdulattal adta
és ne felejtsd el kitől kaptad
az esélyt, hogy végre éld is át
ne húzd ki magad vállat vonva
hogy nem lehet s hogy így esett
képzelt érzelmek koholt tüzén
ideiglenes itt a helyed
még trón-fosztatlan ülhetsz itt
míg érkezik a vőlegény
kié az ara – s övé egészen
vajon, ha tudja ezt az ifjú
reménysége, hogy tiszta lányt visz
az apjának bemutatni
nem borul? nem hal benne el?
vagy akkora szerelme irántad
hogy baklövéseid elnézi?
Ő bölcsebb. Hogy ismernéd
föl, hogy ő, az igazi van itt,
ha nem csalódtál volna annyit?
Bevilágítja lelkedet.
Arénájában az átlátszók
egy pillantására elégnek –
s te tisztán állsz akkor előtte
mint aki mindig őrá vártál
most megjött – hát öleld át
-000-
letagadom, az nem én voltam
csak megfogalmaztam versedet
hogy átadhasd szerelmesednek
mert ismerem, amit érzel
lemaradni az életről gyáván
ha nincs a másiknak bátorsága
kölcsönadok, legyél hatással
és adja neked magát oda
ezt helyetted írtam
a félénk szerelmeseknek
kiknek nincsenek szavaik
de érzelmeik annál inkább
és formát öltve formát bontsanak
áttörjék a merev falakat
így –
-0000-
ha más nem, a vers mindig elárul
titkot tartani el kell némulj
temessék veled együtt el
böngésszék majd bogarászva
angyalok fejeseikkel
mikor a Bíró elé kerülnek
de ha nincs ügyvédő Szellem
nehéz dolgod lesz bizony
ő tudja kit szerettél önmagáért
és kit magadért, előtte nincs titkod
2024-07-22
nem ígértem
de megsiratlak
akkor még voltak jó fülek
versemre nyitottak
nem zavarta őket a csend
se zsibongás, amit kihallottak
megszűntek drága kagylóik
nincs helyettük értő
nehezen nyílnak
könnyen záródnak
nincs kulcs
és akkorát sóhajtok
hogy beleremeg a két szárny
és magától tárul ki
előtted, aki meglátogatnál
2024-07-29
https://ujkafe.website/?p=105540#more-105540
