a bolond is látja, ez a világ romlott
mért hiszi mégis
mért nem hiszi mégse
Istennek kegyelme utána nyúlt
mert úgy szerette az Úr ezt a világot
fiát adta érte, hogy aki hisz benne
ne vesszen el és örökké éljen
mért nem hiszi mégse
mért hiszi mégis
látja már jól, mit sem tehet érte
egyedül, magában, másokkal, senkivel
mért nem próbálkozik hát a Teremtővel
annyi mesét, maszlagot bevett már
mindegyik hamis volt, hazugságot kínált
mért löki el kezét annak, aki menti
e kárhozatvilágból, innen kimentheti
születik a gyermek, se anyja, se apja
nem gondol felőle, önjavát akarja
ellöki a kezet,mi felé nyúl, ott van
kiesik a házból a bizonytalanba
kiben bízhat ugyan, ha nem kivel együtt
szerették világra, ki majdmindjárt felnőtt
mitől fél a férfi, és mitől a nő
annál, mik ők ketten, nincs nagyobb erő
derűnek, örömnek, szeretetnek ott van
kire vigyázhatnak, kiről gondoskodnak
mi értelme másnak ezen a világon
mint életet vinni oda, hol halál van
nincsen ennél jobb, se nagyobb, se másabb
mint az örök rendbe való beágyazódásnak
továbbadni, amit kaptál te is
hogy továbbadhassa majd ő, a fiad is
adni születtünk erre a világra
nem elvonni, lopva, az áldást a házból
térjetek hát vissza, együvé, ti szülők
félkarú, félszívű leszek, ha ti külön
félárva én, ha összekülönböztök
