(betyáros kesergő)
Nem szégyellem milyen vagyok!
Sőt, büszke! Mondok is nagyot!
Lopok, csalok kit akarok!
Ölöm szülém, úgy szottyan kedvem!
Nem én vagyok hibás! A rendszer!
A szomszéd! A szakszervezet!
Ki ítélne engem ezért?
Nincs ki! Sáros minden ember!
Élek, mint disznó az ólban. Na?
Ha úgy tetszik s kedvem tartja?
Mit szólsz bele isten fattya?
Nem vagy különb te se nálam!
Csak a mersz ami kiválaszt!
Lökött barom ma a paraszt,
ha földjét túrja és egymaga.
Ez himnusz e nemzedéknek.
Nem olvas, ír, csak szemetet.
Ami nem az, azzá teszi,
hátsóját vele kitörli.
Mi más várna rá, mint halál?
Sőt, mit nem vár, nem hisz, tagad,
mitől melle csak úgy dagad.
Meg ne térj - szól -, te se, gyerek.
Úgyis elbuksz, s annál rosszabb.
Hova is térnél különben?
Egyik se jobb, csak sárt dagaszt.
Amit nem keserűn írnak,
az meg nyúlós-nyálas. Ragad.
Rosszul leszel tőle mindig,
nincs amögött hiteles hit.
Jelesei mind elhulltak,
őrli őket állat, dúvad.
Émelygős íz tapadt rájuk.
Okádsz tőlük, vár a vájúd!
