Amit mondtam: Isten Igéje nem maradt hatás nélkül. Csak azt tudta mondani, ez igaz.
Alig hogy hazaértünk, nagy zuhé kerekedett. Valósággal csavarta a fákat a szél, az eső"dézsából ömlött". Imádkoztam: Uram, azt mondtad, aki bizonyságot tesz rólad, arról te is bizonyságot teszel. Kérlek, parancsolj az esőnek, a szélnek, ne bántsa a házakat, a fákat.Egy gondolatnyi idő telt el... és elcsendesedett az idő.
Nem a csodáért mondtam el. Hanem azért, hogy ha az ember hisz Isten Igéjének, és alkalmas időben kitátja a száját, mikor már nekiszegzik e kérdést... akkor az Úr betölti a száját, és épp azt mondja, amire szükség van.-
Mert hogy sok mindenről beszélgetünk a barátainkkal, de a legfontosabb dolgokról soha... Pedig ez a lényeg. Emberek vagyunk, akik ideológia ide vagy oda, attól szenvedünk, hogy a családunk, hogy a társunk, a gyermekünk, stb... Ebben mind egyformák vagyunk. És mikor már mindent elmondtunk, amit vadidegennek is elmondanánk, és elhallgatunk, és feltesszük a kérdést, ami igazán nyomaszt... akkor aki Istentől született annak válaszolnia kell.
A talajt az élet, az idő és Jehova tanúi készítették elő, aki épp odajöttek egy előadásra hívni a barátunkat, akinél vendégségben voltunk. -Kati, nem akarsz velük beszélgetni? -szólt oda hozzám, amire nemmel válaszoltam. De apropónak remek volt, hogy a témát boncolgatni kezdjük. Mert végül is, az ember, ha kicsit is értelmes, és már közelebb áll az élete végéhez, mint az elejéhez, és a lelkiismeret is szól benne, felteszi a kérdést: Hogyan kell megtérni? Mi az?
