Mégis: a hit Isten ajándéka
2017. július 08. írta: stephy-alias:Nászta Katalin

Mégis: a hit Isten ajándéka

img_2156.jpg

 

Talán attól nem látja, mert atyai lelke van. Egyszer azt mondta valaki valakiről, aki hevesen ellenállt a Jézus Krisztusságának, hogy nincs benne fiúi lélek. Csak férfiúi. Nagy a különbség a kettő között. Hogy mi lehet az oka annak, hogy egyikben megvan, a másikban nincs, csak találgatni lehet. De ha keresgélni lehet, akkor csakis a mi életünkben van mód rá. Semmit nem foghatunk fel az összehasonlítás eszköze nélkül. Valamilyen viszonyításra szükségünk van. Valamihez mérten vagyunk képesek bármit megítélni. Hogy valakiből miért lesz inkább ilyen, vagy inkább olyan, azt nézzük, kitől származom, kinek a fia vagyok... meghatároz az eredetem. Csak a családunkat kutathatjuk, ha meg akarjuk némiképpen érteni magunkat, vagy a másikat. Kit hogy nevelnek, ki neveli, kire figyel, kit érez követendőnek, ha nem is tudja megfogalmazni, csak önkéntelen igazodik. A család a melegágyunk. Nekem elváltak a szüleim, apánk vasárnapi lett, később került egy mostohaapa, akit szívből utáltunk, nem ok nélkül. De mi lányok voltunk, nekünk nem a férfi, hanem a nő volt a mintánk, akárhogy is tiltakozunk ellene. Mégsem tagadható az apa hiánya, a mostoha betolakodása okozta ferdülések nyomai az életünkben. De másnak nem váltak el a szülei, neki otthon volt az apa, fiú lehetett, és az apa hozzá való viszonyulása alakította ki képét a férfiról, akivé válnia kellett. Egyszer apám azt kérdezte tőlem, van-e példaképem. Meglepett a kérdése, mert nem gondolkoztam rajta. Utána kerestem, ki lehetne. És mindig férfiakat képzeltem el, akikre esetleg (!)hasonlítani szerettem volna. A hiánya okozta volna? Köztük sem tudtam megnevezni senkit. Pár film, pár színdarabban alakított szerep – ennyi volt. Inkább idősebb, értelmes, megbízható, akinek az oldalán nem kellett tartanom semmitől, képzeletemben. Aki tud, aki mer, aki tájékozott, akinek a véleménye biztos iránytű.

De ha férfi valaki, akinek soha nem volt megértő apja, aki nem kérdezte, nem magyarázott neki, nem vitte magával, nem élt vele jó barátságban, nem volt meghitt atya-fiú kapcsolat köztük – annak sérült képe lehet a férfi férfiúságáról, az atyai gondoskodásról, a fiúi hozzáállásról.

2017-06-26

Nászta Katalin

A bejegyzés trackback címe:

https://aharmadiknaponalegnehezebb.blog.hu/api/trackback/id/tr7712648529

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása