elvárták tőlem, hogy rendes legyek
kitakarítsak mindig, elmosogassak
s a helyére tegyem a dolgokat
elvárták tőlem, hogy tiszteletteljesen köszönjek
s szépen viselkedjek mindenkivel
kezitcsókolommal
azt is hogy mindig jó jegyet hozzak
és első legyek az iskolában s a tornaszereken
később elvárták, hogy tiszta is legyek
hűséges meg szófogadó meg minden
majd arra is számítottak, hogy szépen beszélek
kopogtatok az ajtón mielőtt belépek
és megvárom az igent előtte, hogy be is engedjenek
elvárták, hogy ugorjak azonnal ha hívtak
a kérdésekre mindig válaszoljak
és ne hazudjak csak igazat mondjak
elvárták hogy tudjak mindent amit kell
legyek tisztában az élettel s a renddel
fegyelmezetten várjak soromra és soha ne békétlenkedjek
általában mindig azt várták
ne lógjak ki a sorból utcalánynak
tegyem fel a fehér hajpántot
a hajam lófarokba sose fonjam
s az egyenruhámon se lógjon a zseb leszakadva
varrjam össze ami szétszakadt
stoppoljam meg a harisnyáimat
és kötni is megtanuljak
később azt akarták maradjak csendben
ne kiabáljak, keljek fel időben s ne szemeteljek
zárjam be az ajtót mögöttem
s a kulcsot is tegyem a helyére
aztán mikor már nagyobb lettem nem akarták
hogy kitekeredjem, a nyakam se nyújtogassam folyton
és ne azt nézzem mi van a szomszéd udvaron
de a szembejövőre se tátsam a számat
általában ne bámuljak semmire a világon
csak tudjam, hogy fönt a Hója hegyen ott ül állandóan
az öreg szakállas Isten nézve engem
mint hányom a cigánykereket
pedig lement a nap és este van kint a réten
a szemközti ház fala is beszürkült pedig micsoda
gyönyörű piros narancs fényben tündökölt még a délután
elvárták maradjak addig a szeren
amíg a gyakorlatnak vége nem szakad
ne essek le a gerendáról, a lóra is tegyem rá ugrás közben a kezem
hogy fejjel ne a szőnyegen landoljak
még arra is igényt tartottak
ne engedjem el a korlát rúdját és ne huppanjak soha a földre
maradjon egybe a hátam arra a kis időre
amíg a feladatot teljesítem
ha le is nyúzza bőröm a tenyeremről
elvárták legyek vasból fegyelemből
ne rúgjak ki a hámból, a gyerekszobából
a sohanemvolt járókából se másszak ki
s a rácsok között ki ne dugjam a fejemet hogy a szuterénből kimásszak
később az elvárások magától értetődőek lettek
pontot kellett tenni a mondatvégekre
világosan szabadott fogalmazni
röviden nem körmondatokban fárasztani
cirkalmakkal a szép magyar nyelvet
énekelni is kellett bizonyos órákon
és masírozni azokon az ünnepi felvonulásokon hideg reggeleken
félmeztelen jelmezekben akár szélben esőben
majd amikor eljött az ideje a szerelemnek
elvárták hogy ne várjak el tőle semmit
elégedjek meg a morzsákkal bután ne csicseregjek
mert az nem áll és esik jól senkinek
fogjam be a számat és hallgassak
mert vannak nálam sokkal okosabbak
elvárták annak örüljek, hogy velük lehetek
úgy általában is mindig elvárták hogy ne úgy legyek mint aki van
csak üljek vagy álljak nyugodtan
amíg valahogy letelik vagy lejár esetleg abbamarad az életem
s ezeknek majdnem mind eleget is tettem
2017-10-02
Nászta Katalin
