Márk evangéliumában is nagyon pontosan le van írva: előbb megkeresztelkedett, azután bizonyságot nyert : a Szent Szellem rászállt, mint egy galamb, és az Atya szózata, az Ige is megerősítette, ki van választva. Utána azonnal elragadta a Szellem a pusztába, ahol ki volt téve mindennek, és meg kellett tanulnia minden emberi segítség nélkül, egyedül az Atyában bízni. Kockára tette az életét, étel, ital nélkül, vadállatok között, ellene kellett állnia a Sátán kísértéseinek. Győzött, emberként. Legyőzte az emberi testét, annak minden kívánságával együtt. És utána kezdődött a szolgálata!
Mit teszel akkor te, mint pásztor, vagy apa, vagy testvér, amikor a kiképzetlen, engedetlen, kipróbálatlan gyermekedet kiküldöd, anélkül, hogy bizonyságot kapott volna - kettőst! - a mennyből, hogy mehet !? Nem is tudja a dicséret szövegét. Ott tanul a szemünk előtt. Ha ez iskola, akkor jó. De akkor még nem szolgálat. Előbb "meg kell tanulni az engedelmességet" és ha ez már megy, akkor, és csakis akkor kap hatalmat fentről, amivel szolgálhat. Különben NEM!Amikor az Úr Jézus azt mondja, hogy engedjétek hozzám a gyermekeket, az azt is jelenti. Nem a kiküldetést még.
És hát nekünk is ugyanaz a lecke, feladat. Amíg ki nem jövünk a világból, meg nem tisztítjuk magunkat minden világi dologtól, nem szolgálhatunk mennyei erővel, mert nem kapunk rá hatalmat. Ez ilyen egyszerű. Valamilyen keveredett lélekkel megyünk, ami mindent eredményez, csak nem mennyei szolgálatot. Meg kell térni. Ott kell hagyni a bűnt, a világot - ez az ára annak, hogy az Úrral járjunk. Jézus Krisztus a példa. Nincs más.
