Nekem is drága a megtérésem. Belekerült a színészi pályámba. Pedig imádtam! Életem értelme volt, ahova elmenekülöhettem a valóság elől, élhettem más életeket, az a három óra esténként olyan volt, mintha nem is ezen a világon volnék!. És a költészet, irodalom! Sajnáltam azokat, akiket ez hidegen hagyott , és így olyasmitől fosztották meg magukat, ami sokkal, de sokkal több, mint amit az ember amúgy hétköznapiasan megeszik, megiszik a hasának, és más nem érdekli. Felsőbbrendű, több lett ettől az ember. Lelki, értelmi dolgokkal törődni, foglalkozni, sokkal magasztosabb, mint csupán csak a földi, megfogható dolgokkal törődni.
Nos, én EZT adtam oda az Úrért. Nekem nagyon drága ár volt.Ma reggel belegondoltam, hogy Atyánk hasonlóképpen - csak sokkal, de sokkal, de sokkal inkább - nagy árat fizetett értünk. Az Ő tökéletes, drága egyszülött Fiát adta értünk! Nélkülözte, hiányát szenvedte, értünk.
Ezért nem mindegy, mit csinálunk ezzel a nagy áldozattal. Mert nekem is fáj, mikor fiatal, keveset érő, mert keveset dolgozó, vagy értéktelenebb munkát végző, vagy félvállról vett munkákban élő emberek, az Urat is félvállról veszik. Képtelenek értékelni, mert nem képesek áldozatot hozni. Ezért mondja az ige, hogy jobban szeret a bűnösebb, akinek sok bűne bocsáttatott meg. Mert valamiben , ami nem az Urat dicsőítette, szivvel-lélekkel benne volt. Ezért mondja, hogy a langyosokat kiköpi. Ezért mondja, hogy légy forró vagy hideg, de ne közömbös.
