Igaz, nyilvánosan. Igaz, beleszólhat bárki, aki ismer.
Akkor is elmélkedem. Mert mást nem tehetek. Visszafojthatom, visszatarthatom, és írhatok itthon a fióknak, majd halálom után elolvassák, ha elolvassák, én mégis ezt az utat választottam. Megítélhető vagyok belőle. Látszanak az "ingadozásaim", kételkedéseim, nincs véka alá rejtve semmi. Csak az nem ismer, aki nem akar.Persze, tudom, hogy nem én vagyok a fontos.
Most azt érzem, hogy az Úrtól mindig kapunk egy kis haladékot a megtérésre. Azt nem mondhatom el magamról, hogy tökéletes vagyok. Mert nem vagyok. De az az iránytű, ami az Úrral és az Ő Szent Szellemével belémköltözött, AZ. És EHHEZ igazodva mindig van valami, amiért szólnom kell. Szükség van bátorságra is és szeretetre is ahhoz, hogy ezt meg tudjam tenni. Hiszen végeredményben mitől félhetek? Hogy kizárnak valahonnan? Hogy kinyírnak valakik? Hogy ellehetetlenítenek valamiképpen? MINDEN Isten dicsőségére történik. Nekem csak azt a feladatot kell elvégeznem, amit az Úr rámbízott. És ha látok, szólnom kell.Beismerem, az a nagy "bűnöm", hogy féltem a testvéreimet és magamat is attól, hogy elhajlunk az igazságtól. És most komolyan beszélek. Semmi nem tarthat meg bennünket az igazságon kívül. És ez együtt jár a szeretettel. Ha megverlek is, drága fiam, mert rossz fát tettél a tűzre, ez azért van, mert annyira szeretlek, hogy nem akarom, hogy rossz sorod legyen amiatt, amit tettél. Hogy jegyezd meg egy életre, mi a helyes út. Valahogy így van ez velünk is, az Úrral is. Nem kell magyarázkodni, hogy de én szeretlek, és azért beszélek. Ha az Úr gyermekei vagyunk, akkor tudjuk, hogy ez mind a javunkat szolgálja.
És azért írok, mert máskor nem adnak teret arra, hogy elmondhassam amit mondanék. És így "személytelenebb". Így talán könnyebb elfogadni. Olyan, mint egy élő könyv, már a kiadatás előtt olvashatod.És nem kell mindent magadra venned, kedves olvasóm. Csak ami rád illik.
Elhangzott, hogy az ördögtől való, amit mondtam, vagy legalábbis egy része. És az is elhangzott, hogy a prédikációba belekeverednek emberi dolgok is. Akkor hogy van ez? Amit én mondok és nem jó az az ördögtől való, amit más mond helytelenül, az csak emberi tévedés?Én nem félek, mert aki engem megítél, az az Úr, és az a jó, ha kiderül, hogy valami nem tőle való volt.
Szeretem mindig, amikor valaki világosan fogalmaz. Hogy mi a bűn, és mi nem az.Mikor János apostol a leveleit írta, messziről írhatott általánosságban a bűnről,(1 János 5:14-16) de mikor Pál konkrétan tudta milyen bűnben esett el valaki, akkor nevén is nevezte azt.(1 Korinthus 5:1-13).
És ez tele van szeretettel, ebben semmi gyűlölet nincs az ember iránt, sőt, féltő szeretet a testvérek iránt.Aki nem szól, hanem hallgat, az vétkezik, hiszen cinkossá lett.
A megbotránkoztatás az, amikor valaki vizet prédikál és bort iszik. Nem az, amikor felemeled a szavad a bűn ellen, és valaki találva érzi magát.Annak nagyon örülök, hogy akkora szeretetet tapasztaltam a testvéreimtől, hogy meg akartak hallgatni. Legalábbis szerették volna a hullámokat elsímítani. Én is jobban szeretem, ha süt a nap és nincs vihar. De háborúban élünk. És fontos, hogy amikor lőnek, ne találjanak el minket, a bűneink miatt.
Azt mondja az írás: Hit nélkül lehetetlen Istennek tetszeni. Ami pedig nincs hitből, bűn az. És én hiszem ezt. Hiszem, hogy azért vagyunk együtt Istentiszteleten, hogy egymás hite által felbuzduljunk. És ha már a te hited nem tud felbuzdítani engem, akkor szükség van a másik testvér hitére, hogy felbuzduljak. Ezért örültem annak, ami most vasárnap történt. Mert többen is hitükről tettek bizonyságot, azzal, hogy megszólaltak.AZZAL, HOGY MEGSZÓLALTAK. Végre. Olyan régóta vártam már erre. Mert egyikünk sem különb a másiknál. Még a tanítónak is szüksége van tanításra, és ezt nem kivülről fogja megkapni, hanem "belülről" a saját gyülekezetétől. Különben elvallásosodunk, és olyanok leszünk, mint a hivatalos egyházakban a papi rend, aki a köznépet nem tartja méltónak arra, hogy inthessen akár.Nagyszerű Isten igéje: aki nagy akar lenni köztetek, az legyen mindenkinek a szolgája.
És a pásztor törődik a nyájával, nem úgy tesz, mint a béres, aki hagyja elfutni őket.De hiszen erről is tanított a tanító: egy családban kell felnevelkedni, hogy életképes, erős férfiak, asszonyok legyünk.
És ez igaz. Aki nem családtag, az azért nem az, mert menetközben lett hívővé, és folytatnia kellett az útját, mint a szerecsenországi főkomornyik.Azt hiszem, hogy az Ige szól nekünk is, akik az Úr követői, tanítványai lettünk, és a hitetleneknek is. Nekünk másképp szól, mint a hitetleneknek. Mást is üzen. Ezt tudni megkülönböztetni van szükségünk a Szent Szellem vezetésére, és a tanításra. S a bizonyságtételekre. Hogy mindig lássuk a keskeny ösvényt, amire, ha letértünk róla, vissza tudjunk kapaszkodni.
