Nagyanyám volt az első, aki ezt bemutatta nekem. A fiúval kapcsolatban, aki udvarolt nekem, s aki "csak" technikusi végzettséggel rendelkezett. Kati, neked legalább mérnök kell legyen a férjed. (Nem tetszett, amit mondott)
Később, mind magasabb szintre tornázva magam a tudás épületében, egyre nyilvánvalóbbá vált a különböző tudások egymással szembeni gőgje. Ez sokáig stimulált, hogy jussak feljebb ezen a létrán, mert ott fenn, amit én elérhetek, már kezelhetőbb lesz minden.A torony csúcsán a filozófia állt. Ehhez túl kevésnek éreztem magam. (Mások is "tettek" róla) Alternatív megoldásnak tűnt az irodalom, költészet. A költészet beavatott egy másik világba, amit a képzelet alkotott. Majd ezt valóságossá, valamiféleképpen "láthatóvá" a színház, a színművészet tette. És ez utóbbi vezetett a költészettel együtt a transzcendens világába - ahol már a tudás fölöttit, mögöttit sejthette meg az ember. És mindeközben a testemmel, lelkemmel itt örültem, élveztem és szomorkodtam ebben a világban, elvágyódva belőle. Magányosan, hiszen az író kicsit lenézte a költőt, a költő a színészt, a filózófus az írót, az orvos az irodalmárt, és így tovább. Mintha a tudások nem összekapcsolták, hanem elválasztották volna az embereket. Miközben mindenki szeretetre, elfogadásra és elismerésre vágyott.
És ma sincs ez másképp. Keresztényként sem. A tudást, amit megszerzett az ember, annak javára kell fordítani, akiért megszerezte: az emberre. És a durva kiszögelléseket a felülről jövő szeretet csíszolja símává, teszi elfogadhatóvá. Nem kell kidobni a tudást, hanem építeni vele a másikat. A "kár és szemét" arra vonatkozik, amit Isten ellenesen használ az ember. A sátorkészítést nem dobta ki Pál, az írást elkezdte Lukács. Az ördögi praktikáktól el kellett fordulni, a bálványimádást ki kellett iktatni, de a tanulást Isten határozottan parancsolja. Őt követni is meg kell tanulni, és ehhez alázat kell. Tanulás nélkül nem jutunk előbbre. Meg kell tanulnunk meghallanunk a hangját. Meg kell tanulnunk megérteni a szavát. És bele kell nőnünk Isten országába.
Régen egy testvér ezt így magyarázta: Amikor belépsz egy idegen ország területére, annak az országnak a törvényei vonatkoznak rád. Ha ott akarsz élni, azokhoz kell igazodnod. És így van ez Isten országával is. Ez pedig igazság, békesség és Szent Szellem által való öröm. Ebben a sorrendben. Először igazság, ez pedig az IGE, azután békesség, azaz megbékélsz az IGÉ-vel, elfogadod, alárendeled magad neki; és ezt követi a Szent Szellemtől kapott öröm, ami jutalom, felülről kapod az előzőek miatt.Ha ezt a sorrendet felrúgod, vétesz Isten törvénye ellen, amit az Ő országában Ő hozott meg. És nem maradhatsz ott, vagy megróvásban részesülsz. A Szent Szellem öröme akkor tölt be, ha engedelmeskedsz Isten szabályainak. És ez neked jó. Ellenkező esetben más szellem az, aki "örömöt" szerez neked.
