A legfontosabb a hit. Amikor valaki az ige megismerésének alapján hisz és cselekszik, akkor az Isten előtt elfogadott, és az ember bizonyságot kap a bensejében.
Ezért van felelősségük a tanítóknak, akik az Ige igazságáról tanítanak.
Jakab levele!A folyamat ez: hallod az igét, elhiszed és megcselekszed. Minden cselekedetnek hit az alapja. A hit pedig Isten igéjén nyugszik. Azon tud megmaradni, megállni.
Mikor megismertem a Bibliát és azt az igét, hogy:"Ímé, az ajtó előtt állok és zörgetek; ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorálok, és ő én velem." (Jelenések 3:20.) - és utána a Róma 10:9-10-et, azonnal meg is tettem, amit kért tőlem ez a két ige. Ezt senki nem veheti el tőlem. Aztán jött a Példabeszédek, a tükör, amiben látni kezdtem a bűneim. Majd jött az imádkozás fontossága, a Mi atyánk értelmezése, majd a János 14:13-14: "És akármit kértek majd az én nevemben, megcselekszem azt, hogy dicsőíttessék az Atya a Fiúban..." Az emberek csak ráirányították a figyelmem az igére. Az emberekben folyamatosan csalódtam. Magamban sem bízhattam. De az ige mindig megtanított az igazságra, felemelt és kiemelt a kátyúból.Aztán jött a félelem Isten szentségének megsejtése miatt, hogy Isten akarata szerint kell kérni. És jött a segítség, a mennyből: a nyelveken szólás ajándéka. És megkaptam, mert hittel fordultam Hozzá. Ebben segítségemre volt egy drága testvérnő, aki nem akadályozott meg ebben, hanem imádkozott értem.Majd jött a bemerítkezés felismerése. Mindennek a hit, az Igén alapuló hit volt az alapja. Mikor ezt felismertük, meg is tettük. És Isten elfogadta. Mert hittel engedelmeskedtem. Később ugyan jött az okoskodó és az első hitet felülvizsgáló nagy gyülekezet, komoly viaskodást okozott a bensőmben az ujrabemerítkezés, hiszen már egyszer megtörtént. Egyszer már meghaltam. Hányszor lehet meghalni? Csak egyszer. Isten a hitre reagál, a hitet nézi, ami a szívedben kialakult iránta. Komoly küzdelmet kellett vívnom a szellememben azokért az igazságokért, amelyeket én nyertem el hitem jutalmaként az Úrtól. És ez folyamatos harc. Bizony bele-belefárad az ember. De hála az Úrnak, aki könyörülő, irgalmas, és kiragadja az embert a pusztulás verméből, amibe a sátán akar visszatuszkolni az elbizonytalanítással. De az Ige mindig kéznél van. Az ima a szánkban és a szívünkben van, és az Úr kiszabadít, mert ez a Neve: Szabadító!És milyen hatalmas kegyelme van! Jakab 4:4-12.
Előbb felvázolja a bűnt, ami ellenségévé tesz Istennek, majd nagyobb kegyelmet ad, és az alázatosok el is nyerik. "Közeledjetek Istenhez és közeledni fog hozzátok. Tisztítsátok meg kezeiteket ti bűnösök, és szenteljétek meg szíveiteket ti kétszívűek." Jakab 4:8. "Alázzátok meg magatokat az Úr előtt, és felmagasztal titeket." Jakab 4:10.Ezért semmi sem áll meg és marad meg, csupán az Ige!!! Minden más, tanítás, magyarázat eltűnik, csupán az Ige marad meg. Érteni a bensőnkkel, a szívünkkel értjük, nem az eszünkkel. Ezért van a nyelveken szólás is. De azért az értelmünket nem vetjük meg, hanem szolgává tesszük, hogy az Isten akaratának megismerésében segítsen nekünk.
Az ember test, lélek és szellem. Hármas, akárcsak az Isten, aki Atya, Ige(Fiú), és Szent Szellem. Az Ő képmására teremtett. Ezért azt a szellemet, ami a bűnbeeséskor meghalt Isten számára, de az emberben megmaradt halott állapotában, az Ige megismerése után, a kegyelem kiáradásakor, mikor befogadtuk az Úr Jézust (az Igét) a szívünkbe hittel, mert megismertük kicsoda Ő és mit tett értünk - ezt az addig Isten számára halott szellemünket az Úr megelevenítette, mert Ő az Élet, és folyamatosan növünk, ahogy haladunk az Élet megismerésében, a kegyelemben, erősödünk az Úrban. De az újjászületés már megtörtént és elvégezett dolog, amit senki el nem vehet tőlünk. Van, amikor megállunk ebben a fejlődésben, stagnálunk, vagy engedetlenkedünk, de visszafele nem nőhetünk. És minden ilyen "pihenő" valamit kimunkál, valamire rávezet, felismertet. Ezért van az Ige: "az igaznak minden a javára van..."Nincs nyílegyenes röppálya az ember számára az Úrhoz. Előtte növekedés, fejlődés, érés, beteljesülés, kiteljesedés van, ami bizony sok fájdalommal, de sok örömmel is jár. Minden ilyen "leállás" után a "fürdés", a "tisztulás" Isten Igéjéből származik, amikor újból megérint az Ő kegyelmével, és fel tudunk állni, és újból nekivágni az útnak, "az előttünk levő küzdő térnek" Feléje, Hozzá.
