Várom a fiam, aki kerékpárral jön Bristolból s már közel az osztrák határhoz. Jó érzés, hogy ilyen belevaló fiam van.
Olvasok egy könyvet Ágoston Vilmostól (Az érvelés ideje) és élvezem. Visszakerülök oda, ahonnan származom, és jól érzem magam. Bár kiestem abból a társaságból, vagy be se kerültem jóformán, csupán érdeklődés és vonzalom szintjén. Hogy nem került egy olyan ember mellém, aki hasonló érdeklődésű lett volna! De hát az igazi alkotók, útvágók, ösvénytaposók mind magányosak, ahogy olvasom Sűtő Istvánról, James Joyce-ról, de a világ változásairól is A.V. sorait. Amivel én foglalkozom, az annyira banális és primitív, és értelemnélküli annak a társaságnak a szemében, aki szeret vajúdni, izzadva alkotni, meg nem értettnek lenni a világban. És én szeretem ezt a fajta mélyebbrenéző, érdeklődő magatartást a lényeg iránt. Engem ez (is) vezetett el az Igazsághoz. De azért továbbra is szeretem az irodalmárokat, művészeket.Közben lázadunk a kizsákmányolás ellen a m.helyemen, ahol a demokrácia neve alatt, és hogy mindenki egyenlő eséllyel indul, igazából tökéletesen kihasználnak...
Közben várom, hogy valaki visszajelezzen ezekre az irományokra. És örülök, mert kaptam egy könyvet ajándékba, egy nagyon jó lelkületű, igazán kedves, figyelmesen megírt történet Naámánról és a kis szolgálólányról.
