2009. augusztus 31. írta: stephy-alias:Nászta Katalin

Sok hatás ért mostanában. Ezek egyike, épp most bosszant, a billentyűzet nem elég érzékeny.

Többszöri ütögetésre van szüksége, hogy megértse, mit írni szeretnék.

Mégsem dobom ki. Reménykedem, hogy "magához" tér, és felismeri, mit szeretnék.

Isten nem így van velünk?

Egy csúnya hülésből kászálódom ki.

Ért egy nagyon kellemes meglepetés: egy régi testvér ragaszkodik hozzám, és ezt kifejezésre is jutatta. Annyira ledöbbentem, hogy alig tudtam örvendeni...

Talán ezért nem ér annyi jó. Kezelni sem tudnám...

Zöldi Józsefné: Az erdő titkai c. könyve melengette a lelkem, míg lábadoztam. Az Úr áldja meg őt - minden ájtatoskodó fennhang nélkül! - a következő munkájában is.

A bejegyzés trackback címe:

https://aharmadiknaponalegnehezebb.blog.hu/api/trackback/id/tr121349944

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása