Ki tudhatja biztosan, hova kerül az ember? Az Úr azt mondja, szüntelenül imádkozzatok. Vajon miért? Azt hiszem azért, hogy ellent tudjunk állni a gonosznak, hogy hitben maradhassunk végig, akkor is, ha nem történik meg az, amit kértünk az Úrtól!
Azért kell mindig imádkozni, hogy méltók legyünk arra, mikor visszajön, elvihessen magával. Hogy ne legyen rajtunk szeplő és sömörgözés. Ez a bűnt jelképezi. Mert bűnnel nem kerülhetünk a mennybe. Azt tanultam, hogy azért kell imádkozzunk, hogy ellene tudjunk állni a gonosznak, és ne engedjünk a kísértéseinek. Hogy ellent tudjunk állni neki. Hogy mindig az Úr töltse be a szívünket. Lehetünk betegek, lehetünk szerencsétlenek és szegények, de ha ez idő alatt kétségbeesünk és megszűnünk az Úrban bízni, és Benne reménykedni, és Őt várni, és elkezdünk kétségeskedni az Ő ígéretei felől, akkor a hitetlenek bűnébe esünk, és nem vagyunk jobbak náluk. Minket csak az különböztet meg a hitetlenektől, hogy hiszünk Jézus Krisztusnak. Akármi is történik. És nem engedünk az ördögnek.Ha meg mégis összetörünk a sors csapásai alatt, de az utolsó percben eszünkbe jut, hogy VAN szabadítónk, és IRGALMAS Atyánk, és SEGÍTSÉGÜL hívjuk a nevét, Ő MEGSZABADÍT.
Ez a mi reménységünk. És ez sosem szégyenít meg minket.Meg kell őriznünk az edényünket tisztán. Az Úr valóban azt akarja és azért jött, hogy nekünk életünk legyen és bővülködjünk, de ha ezt CSAK a földi vonatkozásában nézzük, akkor meg fogunk botránkozni azokon a dolgokon, amik velünk megesnek. Jób példája nem véletlenül van a tudomásunkra hozva. És az Úr csodái, gyógyításai ráadások, ajándékok, de a LÉNYEG az ÜDVÖSSÉG, amit megszerzett számunkra. Nem magasztaljuk a szegénységet, betegséget, nyomorúságot, de ha mégis meg kell lenni ezeknek, akkor is áldhatjuk az Ő nevét, mert MEGSZABADÍTOTT a szüleinktől örökölt hiábavaló élettől, és örök élettel ajándékozott meg bennünket.
Csak maradjunk meg ebben a hitben és őrizzük meg edényeinket tisztán - minden nap.Elfogott a szomorúság, a kilátástalanság érzete, mert elköltözött egy testvérem az Úrhoz, és nem látogattam meg mostanában, nem is egy gyülekezetbe jártunk már. És hallva, hogy a régiek közül hányan elmentek már , és hányan elmaradtak már a gyülekezettől... megítélődtem. Nem magunkért, a mi jókedvünkért, a mi jóérzésünkért járunk össze, legalább is nem kellene így legyen, hanem az Úrért. Őt szolgáljuk, és Őt nem csak úgy lehet szolgálni, hogy kint állsz a többiek előtt és bizonyságot teszel, hanem úgy is, ha meglátogatod a betegeket, segítesz a rászorulón, imádkozol a testvéreidért, vigyázol a gyülekezet "tisztaságára", és hűséges vagy abban, amire elhívott az Úr. Mert, csak egy bizonyság arról, hogy az Úr nem személyválogató: segítettem a testvéremen, és másnap rajtam is segített az Úr. Adtam és nekem is adatott. És nem mondta azt, hogy nem érdemled meg, mert nem imádkozol olyan módon, mint eddig, és nem jársz el minden alkalomra. Az Úr az irgalmasságban gyönyörködik.
